Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
266 aló, korfestő tartalma miatt érdemes idézni: Az ifjúság törvény és kemény büntetések alatt terhek viselésére szoríltatott a karácsonyi, pünkösti és szentmihálynapi astatiok, a karácsonyi házanként való kéregetés, a böjti napokon való kantálás által gyűlő jótétemények fejében. Ezeket hálás lélekkel elfogadták s a terheket panasz nélkül vitték. De „mór jó darab időtől fogva“ keserűen tapasztalják, hogy e jótéteményeket „orcapirulásokkal, kipirongatásokkal, terminustételekkel és akkorrá kigondolt csufondáros eligazításokkal“ kell megnyerniök. Mert sokan nem úgy nézik őket, mint tisztességes, tudományokban törekvő ifjakat, hanem gyakran „fülünk hallatára is koldusoknak neveznek, jótéteményeiket zúgolódás és panaszok között, koldusi alamizsnaként nyújtják“. A begyülő alamizsna elosztatván, oly csekély, hogy „abból a mostani drága időkben egy is érezhetőképen szükségét nem pótolhatja, mégis keserves szívvel kell hallgatni a szemrehányásokat, hogy „minket a mater eklézsia tagjai tartanak, hogy segedelmükből élünk, költségeiken és kenyerükön tanulunk s mindezek mellett mendicansi nevekkel is illettetünk“. Pedig a legmostohább időkben, sárban, esőben akárki halottját törvény szerint 2 frt mellett egész deáki társaságunk, 1 frtért, sőt 60—80 pénzért a társaság fele köteles akármely szegletéből is a városnak személyenként 50 pénz büntetés mellett a templomba, onnan a temetőbe éneklés mellett kikisérni, a szegényeket minden fizetés nélkül eltemetni. Naponként 4 diákot „az isteni szolgálat díszesítésére“ 1 — 1 frt büntetés mellett jártatni s pap, kántor vagy orgonista nem létében a szolgálatot végezni; a sátoros ünnepeken 4—4 prédikátort rendelni, s „szám rakni“ 2—2 személyt állítani. A nyáron vakációra 13 személyt itt marasztani az eklézsiái szolgálatra. Mind e szolgálatok „drága áron szerzett köntöseink szaggatása mellett tanulásunkban is tetemes kárt s hátramaradást okoznak. Mégis a hála, elöljáróink intése, néha fenyítése is a panaszokat, kifakadásokat és zúgolódásokat lecsendesítette. De most az ingyen harangozás eltörlése miatt, különösen mivel minden harangozáskor legalább két tanuló ifjú segített, orvoslást kérnek. Ezek után két előterjesztést tesznek: 1. A deáki társaság kész lemondani az astacióról, kantócióról s „azon sok orcapirulással és pirongsággal begyüjtetni szokott alamizsnákról“. 2. „A mendikánsok kéregetéseinek és főzettetéseiknek eltörlésében is nemcsak megegyezik, sőt azért egész alázatosággal esedezik is“, mert „az ebbeli beneficium már önként szintén magára ki is aludt", részint azért, hogy „egész deáki társaságunk kisebbítésével“ az eklézsiái tagok „mendicansokból lett miknek“ ne nevezzenek. Míg e sérelmüket nem orvosolják, kötelességeiket vinni fogják ugyan, de az azokért fizetni szokott kevés taxát
