Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
255 1718 után, mikor az iskolafenntartás terhe az eklézsiáról a „státusra“ ment át, a főzés teljesen megszűnt; a pénzbeli adományok azonban meggyarapodtak. 1784 dec 23-án (Fasc. VI. 329.) olvassuk ezt a bejegyzést: „minthogy a repr. consistorium határozatából tógás diákok a jóltevő polgár urak cantioval való felkeresésére, mint eddig szokásban volt, nem küldetnek ki; csak üdvözlésre a következők küldetnek: 1. A papi rendhez latinul az exactor, magyarul a poesis tanítója; hoznak 9 frt 34 drt. 2. A belső Közép-utcából szintén kettő 30 frt 34 drt; a külső Közép-utcából 3 frt 827a drt; a belső Monostorutcából 24 frt 93 drt, a külsőből 8 frt 62 drt; a belső Magyarutcából 12 frt 22 drt, a külsőből 6 frt 79 drt; a külső Hidutcából 2 frt 60 drt. A cantatio 1857-ben a heti divisióval egyidőben megszűnt. Ennek történetéből legyen szabad egy sajnálatos esetet szintén elmondanom (Fase. II. 191.). 1663 januárjában a diákok keveselték azt a pénzt, ami ilyen úton begyűlt. Pedig meggondolhatták volna, hogy a sok háború miatt a hívek leszegényedtek, kimerültek. Egynek csak 50 drt küldenek. Hét diák összebeszél, hogy küldjék vissza a pénzt egy-egy obulussal megpótolva. De a szenior ezt a kihívó vakmerőséget megakadályozta Ezért szombaton d. u. 3 órakor nem mentek a templomba. A tanárok, papok templom utón összegyűlnek a papi házba s hivatják őket a kántor által. A papok szavát semmibe veszik, ellenszegülnek. A papok a konzisztóriumnak jelentik az esetet. Mikor az igazgató a konzisztórium rendeletét ki akarja hirdetni, nekiesnek az ökönomusnak és rektornak botokkal, miközben az egyik megsebesül a rektor által. Az a büntetés, amelyet kaptak, hogy az iskolát üdözölniök kell, 3 napig börtönbe záratnak s részüket a divisioból elveszik, nem törölte le ennek a tettüknek a foltját. Az astatio abból állott, hogy a nagy ünnepek alkalmával úrvacsoraosztás után egy-egy diák, vagy mendikáns pohárral, vagy tányérral a templom ajtójába állott. A hívek kijövet alkalmával pénzadományokat adtak s ezek az összegek a diákság közös kasszájába mentek. A mendikánsoknak külön pénztáruk volt. A 18. században a templom elvétele után két helyen, a Monostor- és Közép-utcában tartottak istentiszteletet. Astatio is e két helyen volt. Aztán a Szent Erzsébet-aggháznál, vagy „ ispotály“-nál nekünk is volt papunk s híveink közül némelyek idejártak, ezért astatorok itt is állottak. Sőt a lengyel unitáriusok imaházánál is. E két utóbbi megszűnvén, e helyeken az astatio is elmaradt. A templom felépülése után 1796 decemberétől ennek két délre és egy keletre nyíló ajtójában történt az astatio. 1710-ig csak karácsonykor és pünköstkor volt
