Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
250 7. fejezet. Hogy tartották fenn magukat a diákok. Ennek a feladatnak a megoldása akkor is elég nehéz volt, de talán mégsem annyira, mint ma. Szülőiktől kapott költségen kívül életük fenntartására szolgáló eszközök kétfélék: úgymint vagy az intézettől különböző formában kapott segély és támogatás, vagy saját munkájukkal és fáradságukkal megszerzett pénz és adomány. Az intézettől kapott segélyek: ingyen lakás, hagyományok és ajándékok pénzben, élelemben és ingatlan birtokban és az ú. n. septimanalis és Suki-féle divisio. Saját fáradtságukkal és szolgálataikkal szerezték azt, amit a magántanítás, kántálás, astatio, legatio, lakodalmi üdvözlés, temetéseken való éneklés, betegeknél való virrasztás és saját testi, fizikai munkájuk által (aratás, szöllőmívelés) összegyűjtöttek. A kollégiumban való lakásért a diákok, adataim szerint, nem fizettek semmit egészen a harmadik, a belső Magyar-utcai kollégium felépüléséig. Az ú. n. heti osztalék (septimanalis divisio) eredete egészen az iskola megalapításának legelső idejére megy vissza. János Zsigmond ugyanis az iskola fenntartására adta a kolozsvári dézma negyedét (quarta). A tógés diákok a kolozsvári eklézsiától, mint ezen quarta s általában minden vagyon kezelőjétől, kezdetben minden héten, de a törvények és szabályok összeállítása idejében már csak minden két hétben (a hónap 15-én és 30-án) 7 frt 68 drt kaptak a nyári két hónap kivételével. A segélyezésnek ez a módja fennállott 1718. évi március 31-ig, mikor a piaci iskolát s minden az iskolához és templomhoz tartozó vagyont elvettek. Ettől kezdve az iskola fenntartásának és a diákok segélyezésének a módja teljesen megváltozott. Mindenükből kifosztva lévén, világi főuraink kezdtek adakozni pénzben, vagy búzában. Aztán rendszeresítették az ú. n. kollektázást. Az esperesek az eklézsiáktól és egyesektől gyűjtöttek s főkonzisztórium idején a gyűjtött összegeket kihozták s beszámoltak róla Ez adományokat 1724-ig az eklézsia kezelte. Ettől kezdve az iskola jövedelmeit elválasztották az eklézsiáétól, kezelését külön pénztárosokra bízták s ebből fedezték a septimanalis divisiot. A divízió az idők folyamán részben a szegénység, részben a rossz és lelkiismeretlen gazdálkodás miatt sokszor elmaradt s ezért sok baj és panasz származott. 1721 nov. 29-én (Fase. IV. 273.) Sombori Ferenc, régen a szász, most a magyar eklézsia kántora, azt kéri a cétustól, hogy úgy részesüljön a divízióból, mint akkor, mikor a szász eklézsia még meg volt. Ez t. i. a templom elvételekor megszűnt. A cétus határozata az, hogy míg Simon
