Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
251 Mihállyal, az ügy legfőbb intézőjével, nem tárgyal, nem lehet dönteni, minthogy „a heti divisio nem az eklézsiától jő, mint régebben, hanem a státustól“ (világi uraktól). December 31-én bejegyzi a Fasc. vezetője (Fase. IV. 274.) Simon döntését, mely világosan rámutat e segély természetére: mioel a divíziót a státus csak azoknak adja, akik vagy tanítanak, vagy tanulnak, azért Sombori nem kaphat belőle, sőt a másik kántor is csak akkor, ha lelkiismeretesen tanítja az éneket. 1731 szeptemberében (Fase. IV. 431—432.) a szenior és exaktor bujtogatják a diákokat „divisiojuknak bizonyos idő óta méltó és rationabilis okokra való interimalis suspensiojáért“. Ezért a konzisztórium figyelmezteti őket és az egész cétust, hogy a heti divíziót ne tekintsék debitumnak, hanem ingyen jótéteménynek s mint ilyent ne követeljék, hanem alázatosan kérjék, különben könnyen megtörténhetik, hogy utódaik kárára végképen elvesztik. Két év múlva 1733 november 7-én (Fase. IV. 474.) az a panaszuk, hogy már 24 hét óta nem volt divízió. Olyan szükségben vannak, hogy még papirost sem tudnak venni, hogy a rektor előadása után jegyzeteket csinálhassanak, sem ruhát, élelmet. Választanak tehát két megbízottat, hogy a cétus nevében menjenek az tgazgatóhoz s kérjenek engedélyt arra, hogy 2, vagy 4 társuk nevükben menjen ki a patrónusokhoz s minden rendűekhez, panaszolja el sorsukat s gyűjtsön számukra, amit csak lehet. 1737 decemberében (Fase. IV. 585.) felsóhajt a szenior: Közeledik már a divízió ideje, de régóta — Isten tudja miért, — nem kapnak pénzt s ezért csak „verbalis“ divíziót tartanak. De — mondja vallásos beletörődéssel — advent idején nem akarunk veszekedéssel botrányt okozni. 1785 novemberében (Fase. VI. 351.) azt olvassuk, hogy ebben az iskolai évben még nem tartottak divíziót, mert a havi pénzt a provisor a szöllőmunkákra adta ki, októberre pedig ismételt kérésre sem kaptunk, mert a perceptornál a pénztárban egyetlen dénár sem volt. A diákságnak ez a szegénységgel és arcpirító koldulással súlyosbított sorsa indította Suki Lászlót végrendelete tételekor arra az intézkedésre, hogy a tógás diákok segélyezésére évi 300 mfrtot hagyományozott. Ez a segély 1793 jun. 30-án osztatott ki első ízben. Ez a végrendelet, — mely a végső szükség utolsó órájában isteni segítő kegyelemként jött, nemcsak a diákok, hanem a tanárok és alkalmazottak sorsán is nagyot lendített. 1796 jan.-jában (Fase. VII. 358.) az ifjúság kéri a kon, zisztóriumot, hogy a divíziót, amely most 10 frt, de régebben 15 frt 34 dr volt, emelje fel. A konzisztórium felemeli 15 frtra, de kimondja, hogy aki igaz ok nélkül egy hónapban háromszor leckét mulaszt, az teljességgel nem részesedhetik belőle. A Suki-féle segély (Sukianum beneficium) kiadása módját az 1797.
