Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
230 dályozni, a dohányzást semmi szín alatt nem tűrni, az engedetlenkedőket a főnöknek, ellenőrnek jelenteni. Ha extraneusoknak a dohányzást megengedi, 1 frt büntetést fizet. A beszélgetést, „a hallgatag Múzsák ellenségeit“, lármát, kacagást, zajongást, trágár, léha és haszontalan beszédeket szigorúan eltiltja. A lakók közötti béke és egyetértés megzavaróját jelenti. Ha magok rendetlenkednek, kihágást követnek el, kettős büntetést szenvednek. Gondoskodnak a szobájuk előtti folyósórészlet tisztántartásáról, vizelet, mosdótálak oda ne öntessenek ki, szalma az ágyakból folyósokon, udvaron szét ne szórassék. Ezért a szobák rendre éjjeli őröket állítanak. Meg kell említenem, mert hozzátartozik a kor és a diákélet ismeretéhez, hogy az éjjeli őrök állítása miért volt különösen szükséges. Az épület két emeletes, az árnyékszék messze, hátul az udvar végén. Nem voltak fedett folyósók, egy elég hosszú udvaron kellett végig menni, sárban, esőben, viharban. Ha egy gyermeknek, vagy diáknak éjjel sietős volt a dolga, bizony sokszor megtörtént a baj s ott maradt a nyoma a folyosónak valamely zúgában, vagy egy ajtó sarkában. Ezt a diáknyelv a vigilekkel vonatkozásban úgy fejezte ki: Eredj, pakkod érkezett az éjjel! Különbséget is tettek: nagy pakk és kicsi pakk között. Ezért volt éjjeli őrség kétféle: egyik a kapúőr, kinek feladata volt a kapúzárás után bejövök és kimenők ellenőrzése, feljegyzése és bejelentése; másik a folyósói őrök, akik a folyósók éjjeli tisztaságára ügyeltek. Végül a szobafőnök kötelessége volt a lefekvés és felkelés idejét megtartatni, ügyelni, hogy leckéikre elkészüljenek, az órákra rendesen eljárjanak, az órák idején a városban és elővárosokban ne csavarogjanak. A bennlakás belső rendjének egyik őrzője és fenntartója volt az oeconomus iskolagazda. Mór az 1676. évi szabályokban benne van, hogy e hivatal hétről hétre változott a diákok között. Nála állott a kapukulcs, mindig benn kellett lennie az iskolában s hivatali ideje alatt csak egyszer mehetett ki elháríthatatlan szükség esetén, de csak akkor, ha maga helyett valakit állított. Ha az egész ifjúság kivonult pl. temetésre, vagy üdülés végett a zöldbe, akkor is otthon maradt őrködni, nehogy valami kár történjék, amiért felelős volt kártérítéssel. Gondja volt az órára, csengettyűvel jelezte az órára, templomba, precesre menésre, felkelésre, lefekvésre az időt. Éjjel is őrködött s szoros kötelessége volt lelkiismeretesen feljegyezni az engedéllyel, vagy anélkül künnhálókat. Voltak közöttük olyanok, akik lelkiismeretlenül teljesítették kötelességeiket s ezért károk és rongálások történtek, amelyek számbavétel és helyreállítás nélkül hétről hétre átszállottak egyikről a másikra s idővel mind nagyobbodtak és szaporodtak, melyeket aztán a cétus
