Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

183

át. Ez idő óta a reformátusok élénk irodalmi munkássághoz fognak s könyvek egész sora jelenik meg évről-évre. Ez időbeli vitázó irodalom célja: távol- és alárendeltségben tartani a római katholikusokat, egészen legyőzni az unitáriusokat. Alapos tudású, hivatásuk magaslatán álló hittudósaik vannak: Komáromi Csipkés György, Czeglédi István, Portsalmi András, Pósaházi János, Szathmár-Némethi Mihály, Tolnai Mihály. Es tudósaik : Comenius Ámos János, Pápai Páriz Ferenc, Tofeus Mihály. Apafi alatt 3 polemikus irat jelent meg az unitárizmus ellen 3 erdélyi szerzőtől (Pokoly 2. 276.), de nem a régi szenvedélyes hangú írások. Hangjuk szelíd, modoruk sima, „nyílván mutatják az idők változását. Szinte bocsánatot kérnek az unitáriusoktól, — mondja Pokoly — amiért velők ellentétes nézeten vannak s álláspontjukat bírálni, boncolgatni merészlik“. Az unitárizmus már nem félelmetes ellenség, nem versenytárs, hanem a jövendő küzdelmekben fegyverbarát.

Hogy hogyan jutottunk ebbe a lesajnált, szellemileg alacsonyabb helyzetbe, elbeszéltük az Első rész 5—8. fejezeteiben.

Hogy a fejedelemnek volt tilalma, azt igazolják a Lipót oklevele 1. és 2. pontjai felett a római katholikusok és más három hitfelekezet közt 1692 május—junius hónapban Kolozsvárt lefolyt tanácskozások és egyezkedések. Mikor az országos bizottság tagjai között az egyessség létrejött, a bizottság unitárius tagjai Almási püspök figyelmeztetésére előterjesztették, hogy „az unitárius hitvallásnak nem volt a többiekkel egyenlően szabad gyakorlása annyiban, hogy vallásuk gyarapodására, a híveknek abban megerősítésére szükséges írásokat, kisdedeknek való katechesiseket és templomi énekeket kinyomatni nem volt szabad, melynél hogy semmisem lehet nagyobb út a vallásfelekezet megapadására, akárki megítélheti. Illendő tehát, hogyha a r. katholikusok a magok vallása szabad gyakorlása akadályait elhárintatni s dolgaikat az unió szerinti egyarányúságra hozni igyekeznek, az unitáriusok ily terhes sérelme is orvosoltassék. Legyen szabad nekik is, mint a más három vallásbelieknek, a magok hitcikkeik szerént való írásokat kinyomatni. Bánffy György kormányzó, Bethlen Gergely, Élek és Miklós, Frank Bálint és Szabó Krisztián aláírásával 1792. jun.

24-én ilyen választ adtak: „Anno 1692. die 24. Iunii az unitárius atyafiaknak ő kegyelmeknek Kolozsvárt 17-ma praesentis M. et Anni exhibeált Instantiájokban specificált scrupulussaira való választételek és assecuratiojok az ide alább megírt személyeknek: „A typographiát senki ő kegyelmektől meg nem tiltotta. Miért kérik s miért nem élnek vele ? Mi arra is szabadságot adunk, hogy nyommattassanak, valamikor akarnak vallásukhoz tartozó könyveket és írásokat akármelyik erdélyi