Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
176 VII. ünnep 1888. május 31-én. Mózes András lelkész" tanár: Bagoly Sándor élete és alapítványa. VIII. ünnep 1892. május 8-án. Suki László halálának 100. évfordulója emlékére. Nagy Lajos: Emlékbeszéd Felsőzsuki Suki László felett. IX. ünnep 1897. május 29-én. Boros György: Vargyasi Dániel Péter főgondnok és családja. Amint az ünnepi programmok áttekintéséből láthatjuk, az életrajzírók korban nem nyúlnak vissza egyházunk eredetéig és csak anyagi jóltevőinket említik. Hiszen igaz, az ünnepek intézményes rendszeresítésénél elsősorban anyagi jóltevőink emlékezetét akarták kultiválni, hogy ezzel híveink áldozókészségét ébresszük és növeljük. Mert egyházunk, intézményeink már több mint 200 esztendőn keresztül kizárólag ebből az áldott forrásból tartották fenn életüket. De az nem zárja el szellemi jóltevőink kultuszát. S úgy gondoljuk, hogy jövőben az ünnepélyek rendezésénél nem szabad elfeledkezni szellemi jóltevőinkről, nagy püspökeinkről, érdemes fő- és felügyelő gondnokainkról, neves tanárainkról és papjainkról sem, akik nem hagyhattak ugyan anyagi javakat, de szellemük alkotásait és bélyegét rányomták egyházunk életére és intézményeire. S ez annál jogosultabb vélemény, mert már az ünnep létesítésére vonatkozó első javaslat is nemcsak „tettel, hanem szóval“ áldozókat is említ. Ez életrajzok különböző értékűek. Vannak köztük irodalmi értékűek és szerényebb igényűek is. De abban mindnyájan megegyeznek, hogy tárgyuk és hősük szeretete vezeti a tollat s a szeretet és hála érzelmével rajzolják meg alakjaikat. Meg vagyunk róla győződve, hogy egyháztörténelmünk tanításánál nemcsak a középiskolai, hanem főként a theologiai akadémiai tanulók s a tanító- és tanítónőképző intézeti növendékek vallásoktatásánál nagy sikerrel használhatnának egy olyan kézikönyvet, amely ezeket az emlékbeszédeket foglalná magában. A szórványok gondozásánál és mai napság sokat hangoztatott, de sikerülni nem igen akaró missziós munkánál is igen gyümölcsözően használható vezérkönyvül szolgálhatna. Talán ez is volt az indító oka annak a határozatnak, amely 1915-ben az ünnepélyeken elmondott emlékbeszédek és elszavalt költemények összegyűjtését és kiadását mondotta ki. Ez az öszszegyiijtés meg is történt. Kár, hogy a háború s az azzal járó anyagi leromlás a határozat végrehajtását megakadályozta. Az elmondott beszédek bejegyzésére Emlékbeszédek Tára címen könyv nyittatott, melybe 1888-ig be vannak írva. De ekkor megszűnik bejegyzésük. Talán azért, mert az irodalmi ízlés fejlődött s az iskolafőnökök hallgatólagosan bizonyos
