Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
172 pályadíj 1898/99-ben adatott ki Barabás István Jézus tanításai példázatokban c. dolgozata jutalmazására. A tagok résztvesznek a gimn. ifjúság önképzőköri gyűlésein is, azokat vezetik, irányítják. Az Egyházi Lapban dolgozatok, bibliai tanulmányok, költemények, egyházi szemlék, angolból s németből fordított imák és kisebb értekezések őrzik a tagok munkásságának emlékét. A 90-es években a tagok száma ijesztően apad, a tagsági díjakból kevés foly be s ezért gyakran kénytelenek a tőkéhez nyúlni. 1894/95-ben a tevékenység ébresztése érdekében felváltva tartanak szavalati, vitatkozó- és felolvasó-üléseket. Ez a beosztás bizonyos rendszert hozott munkásságukba. Ez évek középe táján mindjobban nyilvánul a theológiai és gimn. ifjúság között régóta lappangó egyenetlenkedés, melynek eredménye lett 1896-ban a két önképzőkör teljes szétválása. Ez a szakadás az egyletet a szakszerűbb munkásság terére viszi. 1894 nov. 14-én Dávid Ferenc halála évfordulóján szép ünnepélyt rendez. Ugyanez évben, dec. 6-án jő Murányi Farkas Sándor 1000 frtos alapítványa, kit 1899 febr. 21-én örökös tiszteletbeli tagnak választanak. A millenium évében hazánk 1000 éves fennállásának ünnepét nyilvános ünnepség keretében ülik meg, Channing emlékezetére szintén nyilvános ünnepélyt szentelnek, 1897/98-ban Enyedi György püspök és író 300-ik évfordulójára szintén. 1900 tavaszán testvéri levelet váltanak a meadvillei unitárius theológiai intézet hallgatóival. 1900-ban a tagok száma, a munkakedv és tevékenység nőtt. A könyvtár 2000 darabból áll. Munkásságuk körébe felvették bibliai felolvasások tartását is. 1896-ban teljesen külön tartotta évzáró ünnepélyét. A század utolsó évében vagyonuk 1506 K. 26 frt., 2000 kötetből álló könyvtár és dolgozataik gyűjteménye. Voltak sokan, akik nem helyeselték a theológiai és gimnáziumi ifjúság önképzőkörének ezt a szétválását s a theológusokat vádolták érte illetékesek és illetéktelenek. Ez a megítélés helytelen s a fejlődés és szakképzés irányának átnemtekinléséből származó elfogultság eredménye. E szétválásnak nem egyik vagy másik ifjúság az oka, hanem az a körülmény, hogy a theológiai intézet végrevalahára — elég későre — kibontakozott abból a kötelékből, melyet a múltból hozott magával, amely nem egyszer hátráltatta és akadályozta szabad fejlődésében. Ennek az általános kibontakozásnak és erőrekapásnak csupán egy kicsi részjelensége volt a theológiai önképzőkör különválása, mely nem az ifjúság akaratán, hanem a fejlődés általános törvényén fordult meg.
