Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
158 vége a düh és elkeseredés érzéseit keltette fel az ifjú diákszívekben. A gyermekek legkedvesebb játéka a lengyelesdi volt: egyik párt a muszka, másik a lengyel. De muszkavezért kötéllel kellett fogni s akárhogy végződött a harc, a végén ő kapott ki. A lengyel csatadalokat nem tudni szégyen volt. A Szózat és a Himnusz, habár az iskolában nem tanulták, vagy talán épen azért, az ifjúság mindennapi imádsága lett. így rajzolja azt a szellemi légkört, melyben az ifjúság a 20-as és 30-as években élt, Hajós János, azoknak az időknek egyik lelkes és tehetséges diákja, a „Remény“ szerkesztője. Az ifjúság lelkében most még homályosan élő vágynak a költői lelkű martonosi Gálfi Sándor adott kifejezést. 1829 okt. 3-án nehány barátjával egy kis irodalmi kört formált. Társai: Szentiványi László, József és Mihály, Veress György, Árkosi Dénes. Megneveztük őket, mint irodalmi célra első ízben szövetkezőket. A következő évben tag lesz Kriza is. Céljuk: önmwelés anyanyelven. Az első évben csak Írogattak, a másodikban egymás munkáit megbírálták és vitákat rendeztek, a harmadikban már újságokat, folyóiratokat (Hazai Tudósítások,Hasznos Mulatságok, Tudományos Gyűjtemény, Jelenkor) járatnak és szorgalmasan olvasnak, a negyedikben már tudományos és szépirodalmi munkákat szereznek, Hogy milyennek látta az ifrúság az iskola belső munkáját, arra legyen elég a sok közűi Fejér Mártonnak egy beszédéből idéznünk: „A pallérozódás hajnala iskolánk sötét fala közé is elhatott s elektromi szikraként rázott fel zavaros álmainkból. Ébredezni kezdünk. Óh ne dőljünk többé vissza zsibbasztó álmainkba, ne fedje iskolánk egét sötétség“. Máshol megint: „Szeressétek és szerettessétek meg magatokkal is nemzeti nyelvünket“. És Jakab Elek, e kor egyik legtehetségesebb és leglelkesebb vezető diákja érett ésszel, férfi kora delén visszapillantva az akkori ifjúság törekvéseire, így Ítéli meg annak irodalmi mozgalmát: „E társaság alakulása a kolozsvári unitárius főtanoda történetében új korszakot képez. Frigykötés volt ez ifjúságunk és az ébredő nemzeti szellem között, szakítás a a múlt idők skolasztikái rendszerével, sőt ennél is több : a jó és szép nemes termő ága volt ez, beoltva az ifjúság szivébe, hogy abból a haza és tudomány szeretetének gyümölcsei fejlődjenek, idegen színű míveltségünk lassanként nemzeti alapot nyerjen, egyházi életünk felett egy újonnan nevelt nemzedék által új ég körében, új föld támadjon“. Ennek az olvasó és irodalmi társaságnak volt Kriza egyik alapító tagja, később első könyvtárnoka, ugyanakkor a kollégiumi könyvtárnak is felügyelője. És a Reménybe felveendő munkák kiválasztója, megcsinálója, szóval: szerkesztője. Maga mondja önéletrajza-
