Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
15? helyét. Nagy János megjegyzésében a hangsúly arra esik, hogy az ifjúság leikéből a vágyat a nemzeti nyelv iránt a még oly szigorú plága és signum rendszere sem tudta kiölni. Az anyai nyelvhez való ez a ragaszkodás valami ősi, ösztönös, természettől adott kiirthatatlan vonás, de nem az öntudatos nemzeti szellem értékelésének eredménye, nem az iskola nevelésének a következménye. Különösen nem a 18. század vége előtti időkben, mikor a nemzeti szellem nem ébredt még tudatra. A Magyarországon megindult nemzeti szellemű általános kulturtörekvés, a nemzeti irodalom fellendülése, a Széchenyitől, Erdélyben Wesselényitől megindított reformkorszak elvei és eszméi nálunk is megfogták és megbűvölték az ifjúság lelkét. Észrevették az iskolai rendszerben a nemzeti tartalmú tárgyak, a nemzeti irodalom teljes hiányát. Hiszen Aranka György, Döbrentei nemzeti agitálásai nem maradtak titokban előttük, bár az iskola semmit sem tett ezek megismertetésére. Czuczor 1824-ben, Széchenyi 1825-ben való fellépése Vörösmartyval együtt hatalmas intelem volt az ifjúság számára, melynek lelke mindig nyitva volt az új eszmék befogadására. S milyen sarkaló s az öntudatot emelő elismerés lehetett Vörösmarty szava Aranyosrákosi Székely Sándorhoz az egész unitárius ifjúság részére: A riadó vak mélységét fölverte szavával. Igaza van Jakab Eleknek, aki e kor lelkes ifjúságának egyik vezető alakja s megítélése a kortárs közvetlen tapasztalatai alapján élményei erején épül, hogy „az akkori köznevelés és tanmód, melyen a zárdái rendszernek még nem egy sötét maradványa volt, a nemzeti irodalom ama pezsgő szakában, a hazafiság lángjától megkapott ifjú nemzedék tudományi igényeit nem elégítette ki.4 Az ifjúság megértette az idő sugallatát, Arra az útra lépett, amely egyedül állott rendelkezésére : az önképzés, önnevelés útjára, melynek eszköze a nemzeti nyelv és irodalom szorgalmas olvasása és tanulmányozása által belesodródni a nemzeti irányú és tartalmú míveltség áramlatába, hogy így a magyar kultúra tevékeny harcosaivá válhassanak. De más természetű, külső okok is voltak, melyek az ifjúságot irodalmi megmozdulásra bírták. A külföldi történelmi események, melyeknek hírét az ifjúság a cenzúra minden erőlködése ellenére is meghallotta, állandóan lázban és izgalomban tartották az ifjúság lelkét. A görögök elkeseredett harcok után kivívták függetlenségüket. A júliusi forradalom elkergette X. Károlyt. Utódja, Lajos Fülöp a cenzúrát örökre eltörölte. A lengyelek szabadságharcának osztrolenkai gyászos 4 Jakab Elek: Fejér Márton életrajza. Kér. Magvalő, 1867.
