Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
156 melyet a megszűnt gabonajövedelem miatt fölöslegessé vált zsák megváltása címén fizettek s aztán az az intézkedés, hogy tanárok, papok halála után könyvtáraikból 6 darabot kellett beadni a kollégium könyvtára részére. Hát ez bizony elég szűkös forrás. A könyvtár a Gedő, Farkas Sándor, Kovács István nagy adományaiból csak ezután kezd nagyobb mértékben gyarapodni s jegyezzük fel, hogy e gyarapodást épen a nemzeti nyelvű míveltség vágya indította meg. „Hogy tehát ily viszonyok között a nemzeti nyelv és irodalom mívelésének gyenge lábon kellett állnia oskolánkban is az ifjúság között, azt feltenni van elég, de csodálkozni rajta nincs semmi okunk.“ Nagy Jánosnak2 ellenvetése van mindakét állítására. Ő nem képzel olyan korszakot, „melynek ifjúságát a nemzeti nyelv és irodalom mívelése erősen ne érdekelte volna“ s példák vannak arra, hogy „ifjúságunk részint már az oskola falai között, részint azok elhagyása után a magyar nyelvet előszeretettel és avatott kezekkel mívelte“ és hogy „némi irodalmi egyesületek is voltak az ifjúság között“, azt az ifjúság testületi életéből következteti, sőt „egy ily szűkebb körű irodalmi egyesület létét egy 1698-beli egykorú kézírati versgyűjtemény — mely Jakab Elek úr birtokában van — kétségtelenné teszi“.3 Hivatkozik továbbá a Kozma Gergely, Gedő s több kortársuk kis irodalmi egyesületére, Molnos, Fűzi, Szász Mózes, Sylveszter irodalmi körére, az 1830 előtti ifjúság kiválóbbjaira, kik ha egyletet nem alkothattak is, legalább ketten-hárman egyesültek s önképzésükön munkálkodtak. S ezek alapján állítja, hogy „az olvasó egylet alakítása előtti idők ifjúsága a nemzeti nyelv és irodalom iránti érdeklődése tekintetében méltó előde volt az egyletet megalkotott és évtizedek során fenntartott különböző korbeli ifjúságoknak“. Nincs ellentét Kozma és Nagy János állítása között. Kozma fejtegetésének a lényege az, hogy az iskola tanulmányi rendjében a nemzeti nyelv és irodalom nem foglalt helyet, sőt minden eszközzel tiltva és akadályozva volt. Ezért méltán mondja, hogy e tanulmányok gyenge lábon állottak. Nem csodálkozik, nem ütődik meg rajta, mert tudja, hogy mindakét hazában országszerte ez volt az iskolákban a helyzet. A magyar nyelv, habár törvénycikkelyek biztosították jogét és helyét, mint rendes tantárgyét az iskolákban, hosszú időkön keresztül a latin tanításának segítő eszköze, vehiculuma volt csak. Es félszáz esztendő kellett arra, mig kiküzdötte az őt megillető 2 Jakab József életrajza. Keresztény Magvelő, 1872. a Ez al:gbanem a poéták sikerültebb verseinek a gyűjteménye, melynek semmi köze „irodalmi egyesület"-hez.
