Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
155 Ilyen s hasonló kilengéseket szült a kormánynak az a rövidlátó és botor eljárása, mely a nemzeti szellem nyilvánulásait minden módon elnyomni és akadályozni törekedett. Ez a nyugtalanság hevítette nemcsak a diákság lelkét, hanem a közélet független és haladó szellemű férfiaiét is. Valami kis megmozdulás azonban az iskolában is történt. Az 1830 évi dombói zsinat határozza, hogy az ifjak magok tökéletesítése tekintetéből az igazgató járasson egy tudományos újságot (Literatur Zeitung). Szinte megdöbbentő az a szellemi szomjúság, melyben az iskola ezeket a fiatal lelkeket hagyja s mellyel rávetik magukat az irodalom legújabb termékeire. Mindenre, ami kezükbe akad, válogatás nélkül, a legkülönbözőbb tárgyú könyvekre, mert az iskola nem volt e tekintetben megfelelő vézetőjük. A vezetőség e bátortalan kísérletezései láttára az ifjúság maga indított mozgalmat. Az ifjúság irodalmi megindulásáról 1834-től kezdve vannak jegyzőkönyvek. De Kovácsi az irodalmi mozgalom kezdetét az 1827—29. évekre teszi, mikor Mikó a királyi líceumban joghallgató volt. Már ekkor kellett lenni egy önképző irodalmi körnek, amely rendszeres szervezet nélküli baráti kör lehetett azzal a céllal, hogy tagjai irodalmi kísérleteiket egymással közöljék. Ezt sejteti vele Mikó irományai között található egy feljegyzés, mely „baráti egyesületünkéről szól s azt mondja: „nem akarjuk mi senki eleibe terjeszteni munkáinkat, annyival inkább célunk azt világ eleibe adni, nem ez a cél, hanem tiszta időtöltésből Írogattunk ... Nem adjuk azért senki kezére, nem adjuk krízise alá a világnak, tudjuk, hogy nem is arra való, hogy kritikáját kiállhassa; hanem tartjuk magunk közt, mint barátságunk láncszemét, mely minket öszszeköt. Nagy világ, neked egyébbel szolgálunk“. Tehát céljuk „tiszta időtöltés“, mert jobb „az elmének ilyen játékot adni“, mint henyélni. Kozma Ferenc1 az irodalmi mozgalmak kezdetét valamivel későbbre, az 1829—30. isk- évre teszi. Azelőtt a nemzeti nyelv és irodalom művelése érdekében nem tehettek semmit — mondja ő —. részint, mert az irodalom szegény és fejletlen volt, részint azért, mert az iskola volt szegény, nem volt könyvtára s ők nem juthattak könyvekhez. A legfontosabb ok azonban az volt, hogy a latin még lenyűgözve tartotta a lelkeket. A könyvtár részére az egyetlen Ephemerides Posonienses járt, ez is azért, „hogy az ifjak között a deák nyelv gyakorlata előmozdíttassék“. A könyvtár gyarapítására nem volt más eszköz, mint a noviciusok zsákpénze (100 dénár), 1 A kolozsvári unitárium collegium ifjúsága olvasó és irodalmi körének múltja. Kolozsvári, 1867.
