Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
154 márc. 13-án volt. A magyar színészetnek sokat kellett küzdenie a némettel. A magyar társaság 1808-ban eltávozott a városról, de 1810-ben megint itt volt. A magyar és német társaság a napok kiosztása miatt összetűzött. A magyar társaság 1813-ban azt kérte, hogy ezután azokon a napokon játszhassék, melyeken eddig a német játszott, mert 3 év óta mindig a báli és böjti estéken játszott, mikor a közönség nem járt színházba. Tárgyalás indult meg a városi tanács és a gubernium között, mely inkább kedvezett a német társaságnak. Ez visszatetszést szült a közönségben. 1832-ben a német társaság előadása közben az ifjúság zúgni és békétlenkedni kezdett, hogy a magyar művészeket saját hazájukban megvetik. Jun. hóban aztán a színház falain egy intő írás jelent meg a „három egyesült ifjúság“ nevében, melyben a német színészeket felszólították, hogy a várost hagyják el, ha életüket szeretik. Az Instructio Admonitoria így szólt: Mi kolozsvári három egyesült ifjúság, kik nemzetünk ko csosodását szívrepesztő fájdalommal nézzük, kegyelmeteket Heinrick Uhrlich directiója alatt levő színjátszó társaságot, mint nemzetünk s nyelvünk meghalása főeszközeit, szebbre, de mégis derékre s igazán magyarrá kifejlésünk eleven gátjait, csakugyanis magyarosan megintjük, hogyha még nemzeti játékszínünket semmirevaló bohóságaikkal, melyekkel csakugyan nemzeti karakterünk legszebb vonását, a komoly férfiasságot ronthatják, még befertőztetni meg nem szűnnek s szegény hazafi színjátszó atyánkfiáit ezen kis theatrum jövedelemtől ezután is megfosztanák, szóval, ha fővárosunkból Kolozsvárról el nem takarodnak, megfogjuk kegyelmetekkel ismertetni, mire mehet az elkeseredett hazafiság. Ismét és ismét tiltakoznak ezen magyar haza fiai“. A „három egyesült ifjúság“ a kath., ref. és unitárius kollégium ifjúsága volt. Vizsgálat indult meg. A rendőrség jelentése nagyon eleven színekkel festi a diákok éjszakai kóborlásait, csintevéseit, összetartását, polgárok ijesztgetéseit. Elmondja, hogy döngetik a kapukat, beverik az ablakokat, ha katonai őrség megy ellenük, diszkóinak, vagy kijátszák, a polgári őrséget pedig „kovats kővel“ megdobálják. Vallatásokat tartanak, melynek rendjén egy Simon Elek nevű I. éves jurista azt vallja, hogy ő kapott egy intő írást, de nem tudja, ki csinálta. „Este valami idegen unitárius diákok beszélgetvén Kőszeghy magyar aktorral, ő megmutatta nekik s kérdezte, nem tudnak-e róla ? Tagadólag feleltek. A vizsgálat után a tanulók különböző büntetéseket kaptak. Ezt jelentették a kormányszéknek, az a Felségnek, honnan az a válasz jött, hogy a diákok feletti szigorú felügyelet a felekezetek főhatóságainak újabban kötelességévé teendő s a kihallgatás előtt eltávozott ifjak esetleges kizárása annak idején országszerte kihirdetendő.