Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

14

mondották, a tanító könyv nélkül másokat rögtönöztetett. Kriza már ekkor mindig rímes szókat tesz össze : pisum borsó, fusum orsó, tumba koporsó; coelum ég, adhuc még, sufficit elég; pomum alma, stramen szilva, mola sua az ő malma. Dolgozataira olyan jó jegyeket kapott, hogy a tanár a második év vége felé már aggódott, hogy mivel tűntesse ki dolgozatait. Ilyen jegyeket kapott: praestanter, eminenter, excellenter, gloriose, triumphanter 1 A latin versfajok közül a könnyebbekről a nehezebbekre haladva készítettek verseket: adonicus, pentameter, hexameter, distichon, sapphicus, később: acrosticon, chronosticon, onomasticon. Utolsó és legnehezebb volt a chria. Egy eszme kidolgozása hexameterekben úgy, hogy a végső betűk valamely számot, nevet, vagy klasszikus mondatot adjanak ki. Néha középen és keresztben olvasva is ezt mutatták a kiemelt betűk s ezt cruxnak nevezték. A kézikönyveket maguk írták le, mert nem voltak nyomdák. Kriza mithologiáját e distichonnal fejezte be:

Toliam elhajtottam, nyugovó végpontra jutottam;

Minthogy jól eveze, nyugszik a Kriza keze.

Az egyházi könyvtárban (Kéz. 731. sz. alatt) van egy kötet vers, melyeket a poetica classis tanulói 1696 decemberében a nyilvános vizsgálatok alkalmával ludo literarioban előadtak. Latinul és magyarul vegyesen. Többek között Jézus élete előbb latinul, azután magyarra fordítva. Egyes versek után aláírva a szerző neve. Pl. Joó Ferenc nob. poeta, vagy: Rajner Sámuel nob. poeta, vagy: Almási Mihály nobilis civis poeta. Vagy csak így: Derzsi István poeta, vagy: deák.

De a versfaragás nem ment mindenkinek ilyen vígan. Albert János, „a frequentansok utolsó mohikánja“,1 Székelykeresztúron tanuló korából kedvesen beszéli ezeket: a poétikában ott már deákok lettek. Már az év elején készítgetni kellett az akkori műnyelv szerint a patkószeget (versus adonicus), szeptember vége felé pherecratesist. Sok fejtörésbe és tollrágásba került ez. Kikeresni a Synonimusból minden szótag mértékét, midőn még a szómértant nem tanulták meg s ennek csak kezdetén voltak, bizony sok fáradságba került. Még boldog volt, kinek volt olyan barátja, pártfogója, ki segített, vagy javítgatta sok kíngyötörte faragványait. Emlékszik, hogy egy ilyen kínos szülemény után ezt a megjegyzést írta, minthogy neki nem volt, mint szegény tanulónak, aki segítsen vagy javítson gyenge tákolmányán:

1 Régi dolgok. Hogy lettem én 1835-ben Széketykeresztúron egyenruhás — togatus — deák ? Kér. Magvető, 1902.