Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
98 velők megismerteti és hogy a kijelentés kétféle: egyetemes, minthogy azt minden ember megnyeri, mert a természetben, lelkiismeretben és történelemben nyilvánul és különös, mert azt Isten csupán egyes, kiváló egyéniségekkel közli. Kijelentett vallásnak csupán az utóbbin alapuló vallást nevezi, ellentétben a természeti vallással, melynek alapja az egyetemes kijelentés. A kijelentett vallás a természetivel nem ellenkezhetik, mert amannak ez szolgál alapjául és kiindulásul. A természeti vallás segít megkülönböztetni az igaz kijelentést a hamistól, mert csak az a kijelentés lehet igaz, melyet a természeti vallás is igaznak ismer el, minthogy gondolni sem lehet, hogy Isten a kijelentett vallásban másként nyilatkozzék, mint a természeti vallásban. A kijelentésnek ez a magyarázata nem teológiai, hanem észszerű, pszichológiai meggondolásokon nyugszik. Ferencz József tulajdonképen csak a természetit ismeri el igaz vallásnak, mert a kijelentett vallás tanításait a természeti ellenőrzésének veti alá. A különös kijelentésen alapuló vallás előtte csak történelmileg adott valami, amellyel foglalkoznia kell, azért, mert benne van az irodalomban s amelyet nem akar tagadni, de nem is fogad el. Méltán kérdhetni, hogy vájjon hisz-e valóban a szoros értelemben vett u. n. különös kijelentésben az, aki ennek igazságait a józan ész fóruma alá helyezi? S annál inkább, mert a kijelentést folytonosnak mondja, melyet a dolog természete kiván. És kíván azért, mert az igazságra csak fokonként juthatunk el, minthogy minden megismert igazság csak lépcső egy más, nagyobb és felségesebb igazságra. Az ihletésről a káté szőrmentén nyilatkozik, midőn egyszerűen elreferálja, hogy „azt mondják, hogy a szent könyv megírására isteni erő lelkesítette és segítette a szent írókat“. Csak ennyit. A hittan szerint az ihletést oly értelemben, hogy a szentírás írói ,,az Isten különös ihletésében részesültek s csak azt írták be, amit Isten nekik sugallott s mintegy tollba mondott“, ma már józan ember nem fogadja el s általában a legnagyobb visszaélésnek tartja, ha a bibliát tudományos ismeretek kézikönyvének tekintik. Mert a szentírás ihletése nem a szavakban, hanem magában a tárgyban keresendő. S e tekintet en bátran mondhatjuk, hogy a biblia szent könyv, írói Isten leikétől voltak ihletve. A káté szerint a szentírás hitünk és cselekedetünknek „legfőbb zsinórmértéke“, de a hittan szerint az ószövetségnek csak azon tanításait és parancsait fogadhatjuk el, melyek az új-szövetségéivel megegyeznek. Mert a keresztény embert csak a Jézus tanításai kötelezik s ami nincs az ő szellemében, az nem tartozik a keresztény valláshoz. Isten lényéről a káté és hittan tanítása nem mindenekben
