Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
87 kell tudni a művet s lényegében ugyanazt az unitárius vallást találjuk meg benne, amelyet hiszünk és vallunk ma is“. Íme Vári és Ferencz József Szent-Ábrahámi Summájában „alapjában véve“ és „lényegében“ megtalálják a mai unitárius vallást. Ellenben Borbély azt mondja: „Az 1860. évek elején az unitárius christologia váratlanul nagy változáson ment át, mely oly mélyreható volt, hogy ez időtől kezdve unitáriusnak lenni Erdélyben mást jelentett, mint nemsokkal azelőtt, mondjuk pl, 1854-ben is“. Ezt a nagy változást Borbély az amerikai és angol unitárius hitnek az erdélyi unitárius hitre való hatásából eredteti. Most még a „letompítások“ és „kibúvó ajtók“ rendszerét akarjuk Masznyiknak különben széleskörű tárgyismerettel, elfogulatlan tárgyilagossággal, a vallásos eszmék külföldön való fejlődéstörténetének alapos ismeretével és Szent-Ábrahámi dogmatikai nagyságának őszinte elismerésével és bámulatával megírt tanulmánya alapján kissé megvilágítani, de nem az egész dogmatika, hanem csak a christologia keretén belől. Feltűnő lehet ugyanis az a tény, hogy unitárius theologusok mélyreható változást és lényegben való azonosságot állapítanak meg annál a dogmatikusnál, akinél egy liberális szellemű ev. tudós theologus, hol a kálvini, hol a lutheri dogmatikával való egyezést és találkozást állapítja meg. Masznyik e tanulmányában ismételten rámutat- a lutheri és kálvini dogmatikával való egyezésekre és eltérésekre. A poklokra szállásban és menybemenetel kérdésében inkább a ref. dogmatikai felfogás felé hajlik Szent-Ábrahámi, míg az Isten jobbján való ülésben az evangélikusokkal tart, akik az Isten jobbja fogalmát „minden érzéki vonástól megtisztítják“. Szerinte „Szent-Ábraháminak a Krisztus személyére vonatkozó tana csak a kiinduló pontra nézve tér el az ev. christologiától, a végső pontban ellenben teljesen találkozik azzal. Nem vallja az Isten emberré levését, hanem igenis az ember Istenné levését“. Szent-Ábrahámi „alaptévedése“ ott jelentkezik — mondja Masznyik — hogy Jézus születésénél kezdi m&gismerését, minthogy Isten fia, mint örök ige volt, minek előtte testté, azaz emberré lett. Itt jelentkezik az ő unitárius felfogása tisztán és hamisítatlanul — mondjuk mi. S ha Masznyik ellenmondást (contradictio in adjecto) lát abban, hogy Szent-Ábrahámi születésénél kezdi Jézus történetét s mégis a szentlélektől fogantatja, mi ez ellenmondást a dézsi komplanáció parancsától eredtetjük, s a történelmi szenvedések miatti félelem és aggodalom szülte óvatosság és eszélyesség „kibúvó ajtajának“ tartjuk. A prófétai hivatal kérdésében „nagyjából egyezik“ felfogása az evangélikusokéval, de határozott haladást jelöl ko-
