Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
88 rával szemben az a felfogása, hogy Jézus Krisztus az isteni akaratot nemcsak igéiben, hanem életében és halálában is kijelentette. Viszont „nagy tévedésnek“ mondja azt a felfogását, hogy Jézus Krisztusban is csak egy, habár legnagyobb emberi prófétát lát. Nem szükséges különös módon arra figyelmeztetni, hogy Szent-Ábrahámi unitárius álláspontja épen ebben a „nagy tévedésben“ jelentkezik. Masznyik Szent-Abrahámi dogmatikájának alapos áttanulmányozása alapján arra a megyőződésre jut, hogy „a magyar unitárizmus mint egyház semmitől sem áll távolabb, mint az üdvökonomiai szentháromság tagadásától“. Mert elvetette ugyan a metafizikai szentháromságot, de „teljes határozottsággal állást foglalt a bibliai szentháromság mellett“. „Magát a szentháromságot, vagyis az egyetlenegy és egyedülvaló Istennek, mint Atyának, Fiúnak és Szentiéleknek hármas üdvtörténeti ténykedését elismeri, vallja“. Ezt következteti Masznyik a keresztelési formula tárgyalásából. „Megkeresztelni az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevére annyi, mint beavattatni ama tanítmány hívésébe és vallásába, mely az Atyától adatott, a Jézus által hirdettetett s halálával megörökíttetett és a Szentlélek által megpecsételtetett. Vagyis: fogadalmat tenni arra, hogy hiszünk az Atyában, ki a kér. vallás szerzője, a Fiúban, aki közbenjáró és a Szentlélekben. melynek ereje csodákat mívelt és üdvösségünknek záloga“. Igaz, hogy ugyancsak nála olvassuk: a mi tiszteletünk tehát több egyenlők között meg ne oszoljék, hanem határozódjék teljes szívvel az egyetlenegy Istenben, az Atyában, akitől mindenek és mi is ő benne“. Ha tehát alárendeli is az Atyának a Fiút és Szentlelket, mindenesetre vallja a szentháromságot s megalkotja a „kibúvó ajtóknak“ egy olyan rendszerét, melynek maradványa még ma is fennáll a keresztelési formulában, ami a szabadelvű angol és amerikai unitárizmus elveivel telített lelkű papjaink előtt ismételten botránkozás köve volt. Szent-Ábrahámi theologiai világnézete nem itthon s nem az erdélyi szocinianistikus-unitárius szellem hatása alatt alakult ki. A Socinusokhoz, Blandratához és Dávid Ferenchez édeskevés a köze. „Az utóbbihoz legkevesebb“- Ez könnyen érthető. Hiszen neki is épen az volt a történelmi feladata, hogy az egyházat megmentse attól a veszedelemtől, melybe az Dávid Ferenc Jézus istenségének tagadása által sodródott. Szent- Ábrahámi Hollandiában tanult s egész theologiai irányát az arminianusok, illetőleg remonstransok tanításai határozzák meg. „Szent-Ábrahámi a magyar ev. prot. dogmatikai irodalomban az eredeti, vagyis a pozitív s minden anti-trinitaristikus tendenciáktól ment, de a trinitast bibliai vagy üdvökonómiai értelem-
