Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
79 közepéig használták. Megjelent 1700-ban is s 1716 előtt harmadszor is. „Az olvasóhoz“ intézett bevezetésében olvassuk: „Semmit mi itt olyant nem írunk és mondunk, amiről igazán el nem mondhatjuk, hogy ez nem miénk, hanem azoké, akiktől tanultuk.“ Ezekre kéri az olvasót, mikor olvasásához fog: 1. Üresítsd meg elmédet minden illendő vizsgálás nélkül eleve bévett vélekedésektől. 2 A Krisztus és a Szentlélek felől semmit se ne mondj, se ne érts, mit az evangélisták és apostolok nem mondottak és nem értettek. 3. A szentírásnak több és világosabb tanubizonyságit nem a kevesebb és homályosabbak szerint, hanem ezeket magyarázd amazok szerint. 4. Amit elméddel fel nem érsz és meg nem foghatsz, azt elméddel meg se határozd. 5. Csak a szentírásból vedd idvességed felől való értelmedet. Az egész 120 lap, 60 kérdést ölel fel, a végén reggeli, estéli, templomba belépés és kijövetelkori imádságok vannak. Ez a káté az Istent bosszúállónak mondja (III.),1 kinek gondviselése kiterjed az emberek mellett az angyalokra is (VI.) és szörnyű fenyegetésekben is (VII) nyilatkozik, milyenek: a lelki vakság, a szívnek megkeményítése, a sátánnak hatalmába adattatás és az örök kárhozat (XXVII.). A közbenjáró? „Amaz ember Jézus, aki jóllehet e világ fundamentumának felvezetése előtt eleve tudatott, de az utolsó időben a magasságbeli Istennek erejének megárnyékozásából, asszonyi állattól született és lőtt, aki noha megfeszíttetett volt az erőtlenségből, mindazáltal él az Istennek hatalmából (VIII.). Más emberektől abban különbözik, hogy „a Krisztus szentlélektől fogantatott és szűztől született; szent, ártatlan, szeplő nélkül való és a bűnösöktől elválasztatott; ki, noha a halált Isten kegyelméből mindenekért megkóstolta, mindazáltal elevenítő lélekké és mennyei úrrá lőtt és magán kivül az Isten neki mindeneket birodalmába adott és ő egyedül lőtt minékünk Istentől bölcseség, igazság, szentség és váltság (IX.). Hogy Jézus Istennek egyetlen egy szülött, tulajdon fia, ez jelenti Krisztusnak olyan születését és fiúságát, aminémű Istentől való születés és fiúság soha senkinek, sem az angyalok, sem az emberek közül nem tulajdoníttathatik, mert Isten úgy senkit nem szült és olyan fiúi méltóságot senkinek sem adott (X.). Krisztust Istennek vallom, mert a szentírás mind Isten nevezetet, mind isteni hatalmat, bölcseséget, méltóságot és cselekedeteket tulajdonít nékie (XII.). 1 A római számok a kérdések és feleletek számát jelentik.