Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

80

Mi módon áll meg tehát, hogy egyedül az Atya légyen amaz egy Isten, holott a Krisztus is Istennek mondatik az írásban? „Amint a Krisztusnak egy úri volta és nevezeti megáll, noha sok urak vágynak: azonképen az Atyának egy istensége is megáll (és az írás fel nem bomol), jóllehet a Krisztus is Isten; sőt több Istenek is vágynak mind menyben, úgymint az angyalok, mind a földön, úgymint a bírák, kikre nézve az Isten Istenek Istenének mondatik: kiknek a Krisztus is az ő Attya után feje és ura. (XIII.)

Az Atya és a Krisztus közötti különbség az, hogy „az Atya magától való egy Isten, aki soha senkitől semmit nem vett, hanem ő ád mindeneket, ő magában él és mindenek ő tőle, ő általa és ő érette, azaz ő dicsőségére vágynak. A Krisztus pedig olyan Isten, aki mindeneket az Atyától vett, úgy mint aki által él és aki adott néki minden hatalmat, bölcseséget, méltóságot és minden hatalmas cselekedetre való erőt és tette őtet oly úrrá, ki által mindenek. (XIV.)

Isten tőlünk a Krisztus Jézus részére azt kívánja, hogy „a Krisztust mint az ő szerelmes fiát hallgassuk, neki és őbenne higyjünk, reméljünk, mint egy urunknak szavát fogadjuk, őtet mint az Atyát tiszteljük és imádjuk, segítségre hívjuk és úgy nyelvünkkel is megvalljuk, hogy az Ur a Jézus az ő atyja dicsőségére. (XXXI.)

Azzal, hogy Jézusnak mindezt tulajdonítjuk s benne hiszünk, nem vétkezünk, mert ő az Ur az Atya Istennek dicsőségére, élők és holtak bírája s aki őt nem tiszteli, mondatik az Atyát is (aki őtet elküldötte) nem tisztelni. Krisztus parancsolatja szerint „hinnünk kell minékünk nemcsak az Istenben, hanem őbenne is, avagy ő általa az Istenben, amint maga mondotta. (XXXIII.)

A Krisztus tisztelete és segítségül hívása az Istenétől abban különbözik, hogy a Krisztust tiszteljük az Atya után és segítségül hívjuk, mint urunkat, ki által mindenek és mint közbenjárónkat. Az Atyát, mint amaz egy Istent, akitől mindenek és mi is őbenne. (XXXIV.)

Arra a kérdésre, hogy miképen kell megkeresztelkedni, ezt feleli: „Az Atyának és a fiúnak és a szentléleknek nevére, avagy nevében. Jóllehet régen az apostolok idejében, amint az ő magok cselekedetek bizonyítják, a Jézus nevében avagy a Jézus Krisztusban is kereszteltettenek meg a hívek. (LII.)

4. Dimény Pál a század vége felé irta kátéját: Catechesis seu brevis institutio de religione Christiana secundum unitarios. In usum scholasticae juventutis accomodata. (Kézirat. Leírta Bállá István 1782-ben.) 139 kérdést és feleletet tartalmaz. Első kérdése : Quid tibi sit Christianus ? A többi kátéktól elütő vonása