Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
69 Pokoly, aki pedig Rákóczi eljárását amennyire csak teheti, mentegetni igyekszik, a szombatosok elleni eljárást „vallási üldözésnek“ mondja, melyet egyenesen a reformátusok indítottak, mert a szombatosság állami tekintetben teljesen ártatlan volt. Az üldözést „egyenesen és tisztán a vallási szűkkeblüség és elfogultság rovására“ írja, habár „jogos alappal“ bírt. Törvényes alapon és jogi formák között erőszak követtetett a lelkiismereti szabadságon; de — hozzáteszi — a közmívelődésnek nem hátrányára, hanem előnyére történt. A fejedelemnél és ref. egyháznál „a haszon is indító ok volt“, de nem játszott elsőrendű szerepet. A nótaperek a fiskust gazdagították, az áttérések a református egyházat gyarapították. Az áttérés meg volt ugyan engedve bármely egyházba, — mondja Pokoly — de az is igaz, hogy csak ref. pap férkőzhetett hozzájuk. A várfogságból hazatértek legnagyobb része, mint református tért lakóhelyére. így megváltozott a reformátusok és unitáriusok számaránya, amiből a major pars elvénél fogva az egyházi javak tulajdonjogára nézve is változás állott be. Számos egyházközség volt, főleg Udvarhelyszéken s Pécsi birtokain, hol reformá'us eddig alig volt, csak unitárius és szombatos. A szombatosok azonban nem alkotván jogos egyházat, az egyházi vagyon az unitáriusokat illette volna. A szombatosok áttérése a reformátusokat sok helyen többségre juttatta. Így keletkezett számos ref. gyülekezet ott, hol eddig János Zsigmond óta nem is léteztek. Az unitárizmus ereje meg volt törve, a szombatosság — úgy látszott, — végképp kiirtva. Geleji Katona az épen ez időben írt Titkok titkában Isten jutalmát és áldását kéri Rákóczi fejére, hogy ezt a fenét kiírté. De az öröm korai volt. A „megtérítettek“ titokban tovább gyakorolták a szombatosságot. I. Rákóczi halála után merészebben kezdtek fellépni s II. Rákóczi 1652-ben kemény rendeletet ad ki ellenük. Az ez időtájt összeállított Appr. Const, megújítják a rájuk kimondott vagyon- és fővesztést. Apafi 1662-ben bizottságot küldött ki visszatérítésükre, de ennek szemébe mondták: „nem az a gondja most őnagyságának, hogy religiót igazgasson.“ S mikor az 1638-ban letett esküjükre hivatkoztak, az azóta felnőtt új nemzedék határozottan kijelentette: „mi meg nem esküdtünk sem egyszer, sem máskor“. Apafi 1668-ban a besztercei januári országgyűlésen előterjesztette, hogy a judaizmus nemcsak nem szűnt meg, „hanem titkos színek alatt naponként gyarapodik“ s javasolta, hogy a négy recepta religióból törvényszék rendeltessék, mely rövid úton döntsön a szombatosság felett. Sőt még azt is kívánta. hogy I. Rákóczi alatt a ref. vallásra tért szombatosok
