Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
70 utódaitól vétessék el a jog, hogy a négy bevett vallás akármelyikére áttérhessenek, hanem köteleztessenek csak az orthodox vallásra. De az előterjesztés nem talált kedvező fogadtatásra. Igen tekintélyes embereket, köztük Koncz Boldizsár püspököt és Szent-Iváni Sámuel ítélőmestert kellett volna megbüntetni a fejedelem kívánsága szerint. Teljesen igaza volt Koncz Boldizsárnak — mondja Pokoly — ki maga is szombatos szülőktől származván 18 éves korában lett reformátusból unitáriussá, mikor arra hivatkozott, hogy aszerint őt is meg kellene büntetni és ha vele, a fővel, ez történik, mi fog akkor a többiekre következni? A rendek nem fogadták el. A fejedelem viszont az unitáriusok kérésének állott ellen, kik a már megtelepedett lengyel menekültek honosításáért folyamodtak. Az ugyanazon évi julius 15. radnóti országgyűlés a ref. és unitáriusok között felmerült azon vitás kérdést döntötte el, hogy a templomok ecclesiasticum bonumok-e vagy nem? A kérdés felvetésére az adott alkalmat, hogy az unitáriusok a kissolymosi és bözödújfalvi templomokat extra articulum foglalták el s azzal védekeznek, hogy a templom nem ecclesiasticum bonum Az Approbaták ugyanis egyházi javak elfoglalóira 200 frt. bírságot rónak ki. Az országyülés különbséget tett egyházi közönség által közterületen és egyes földes urak által magánbirtokaikon épített templom között s amazokra kimondotta, hogy egyházi vagyon. Apafi 1670-ben újból bizottságot küldött ki, hogy tanúvallomásokat tartson s ez alapon perbe foghassa őket. Mi lett ez intézkedés következménye, a források nem beszélnek róla. 1670-től 1717-ig nem hallunk a szombatosokról semmit. Az utolsó templom, melyet a major pars jogán vettek el a reformátusok az unitáriusoktól, a nagyteremii volt 1672-ben. Az egyesség 6. pontja szerint a bevett konfesszió ellen vétőkkel szemben való eljárást az ország supremus magistratusa az unitárius püspöknek és konzisztoriumnak nem engedheti. Az unitáriusok 1659 elején Barcsai Ákos fejedelemhez beadják „az unitárius vallás oppressiójára írt bizonyos contractusok és articulusok által tett“ sérelmeiket. Ezek között egyik az 1638. évi „contractusnak azon része, hogy azokra való animadvérsiot, kik a papok, vagy mesterek közül az unitárius vallás ellen vétenek, nem engedte az unitárius püspöknek és konzisztoriumnak, hanem a püspöktől elvette, holott nem külső ember, hanem a püspök és consistoriuma igazgatja az eklézsiákat“. A másik a lakosoknak különböző módokon, fogsággal, ígéretekkel, katonai szolgálat alól való felmentéssel csábítása, kényszerítése a vallásváltoztatásra, hogy a major pars törvényét alkalmazhassák. Elpanaszolják azt is, hogy egy
