Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
68 vid Ferenc tanaihoz ragaszkodó unitáriusok s viszont aki buzgón gyakorolta a zsidó szertartásokat, azért vallásos tisztelettel lehetett Jézus iránt. Kohn felteszi a kérdést: a dézsi törvényszék elé került káromlók szombatosok voltak-e, vagy a szélsőségig menő unitáriusok ? És felel rá: „A róluk szóló tudósítások az utóbbit sejtetik“. Rákóczi szombatosok és unitáriusok elleni eljárását különbözően ítélik meg. Kemény János kapzsisággal vádolja őt, aki azonban törvényes formákat keresett arra, hogy perbe foghassa azokat, akiknek jószágait áhította. Szilágyi Sándor azzal próbálja védelmezni ez önző, kapzsiságból eredő családi politika ellen, hogy abban az időben ez volt az egyetlen helyes politika, mert az ország véderejének tekintélyes részét a várak tették s mennél több és erősebb vára volt a fejedelemnek, annál nagyobb volt az ország hadi ereje. Jakab Elek szerint ez a felfogás nem állhat meg, mert a birtokokat a fiskus részére foglalták ugyan le, de a ref. fejedelmek ref. vallású uraknak adták örök birtokul. Péchit jószágvesztésre ítélték s miután a fejedelem vallására tért, megint visszaadták. Sok ref. főúr gazdagodott meg ez alkalommal. Nem a „vallásigazítás“ itt a legerősebb ok, hanem a proselitizmus. És fölveti a kérdést: melyik nagyobb politikai bűn: a szombatosság-e, vagy: pénzzel, birtokkal megvásárolni a lelkiismeretet? Vagyont venni el vallási meggyőződésért! Ma föllázad ez ellen a lelkiismeret, akkor nem botránkozott meg a korszellem. Rákóczi megtartotta ugyan a törvényes formákat, de megsértette s halálos döfést adott a vallásszabadság nevezetes törvényének, melynek megcsúfolásával örök szégyenfoltot hagyott nevén. Hogy az unitáriusok meggyöngítése nem utolsó rendű célja volt, mutatja az a levele, melyet a dézsi gyűlés előestéjén Tolnay István sárospataki paphoz írt4 s melyben arról értesíti, hogy a gyűlésen nem az unitárius vallásról, hanem azokról a szombatosokról lesz szó, akik a recepta unitárius religioról a judaizmushoz tértek, mert csak azok a recepta unitáriusok, akik az Úr Jézus Krisztust invokálják, adorálják, mint Istent. Az unitárius papoknak a püspökkel együtt lakhelyükről más városba rendelése, más vallású papok és világiak „conventusa“ elé állítása, régi vallási könyveiknek kérdés alá vétele, elkobzása, melyet már az 1638. évi április 23— május 16-i gyulafehérvári országgyűlés elrendelt, mind azt mutatja, hogy a szombatosok ügye csak ürügy volt, az igazi cél: a szabadabb elvű irány megtörése. 4 Szilágyi Sándor: Az unitáriusok 1638-diki üldöztetésének s a dézsi complanationak történetéhez. Kér. Magvető, 1874.
