Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
67 elvesztésére ítéltettek. De a halálbüntetést csak egy esetben hajtották végre, a többit börtönbe hurcolták, Torockai Máté püspök fiát, János kolozsvári ötvöst, ki azt mondta Jézusról: „jőne csak a földre, a szőllőbe küldeném kapálni“, jul. 17-én megkövezték, „a feleségét is kiperengérezték a városból“. A még el nem ítélt szombatosok ügyének befejezésére 1638 nov. elejére Besztercén újabb terminust hirdetett a fejedelem. Közben felvétette a tanúvallomásokat s tűrte, hogy „papjai nagy buzgalommal foglak hozzá a nagymértékű, részben erőszakos hittérítéshez, mely évtizedeken át folytatva a református vallásnak meghódította a szombatosok legnagyobb részét s egyúttal kiterjedt az unitáriusokra is, mondja Pokoly“. A szombatosok, kik „külsőleg többnyire az unitáriusokhoz tartoztak“, a ref. hitre tértek. Medgyesi Pál, Rákóczi fejedelem udvari papja, 1638 szept. 24-én 55-öt keresztelt ki közülök. Utoljára Orbán Ferenc és Péchi is kikeresztelkedtek. Rákóczi nem elégedett meg az elfogott, vagy elitéit szombatosok megtérítésével, hanem bizottságot küldött ki, hogy bejárja a helységeket, a ref. vallásra térítse a szombatosokat, s akik áttérni nem akarnak, írják össze, hogy megindíthassák ellenök az eljárást. Ez a bizottság aztán szabadon garázdálkodott, olyanok ellen is eljárt, akikre csak ráfogta, hogy szombatos. Erőszak, fenyegetés, vagy szépszó, csábítás és ígéretek következtek; katonai szolgálat alól való felmentés az igaz hitre térőknek. Ez az eljárás jelentékeny sikerrel és eredménynyel járt. Az áttérésekkel párhúzamosan járt számos unitárius templom elfoglalása a reformátusok részére. „Akkor ugyan azt tudták, hogy ugyan deponáltatik az unitaria religió; de az istennek kegyelmes nagy providentiájából megtartaték, hogy nem telik kedvek benne, amint ők gondolták volt, hogy teljességgel eloltódjék az unitaria religio. Az istennek nagyobb gondja volt rá, t. i. az ő kicsiny seregére“8. A periratok és a törvényszék következetesen különbséget tesz a kétféle vádlottak között. Zsidózókon érti a voltaképeni szombatosokat, káromlókon azokat, akik megvetőleg nyilatkoztak Jézusról. De a hatóságok s az egykorú tudósítások összezavarják a kettőt. Az unitáriust, ha nem fogadta el a Jézus istenségét és imádását, bár nem gyakorolt zsidó rítust, azért csak zsidózónak tekintették. A szombatost pedig, ki a zsidó vallást gyakorolta, bár egy árva szót sem beszélt Jézus ellen, szintén istenkáromlónak mondották. Tényleg lehetett valaki — mondja Kohn — Jézus igaz istenségének káromlója, anélkül, hogy zsidózott volna ; ilyenek voltak e korban a Dá- 3 3 Erdélyi történelmi adatok. IV. 218. 5*
