Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
60 Gerendi János főúr környezetében megtaláljuk e gyakorlatot s tudjuk, hogy a szombatosokat „gerendisták“-nak is nevezték. Szánthó István jezsuita atya egyenesen Gerenditől származtatja őket. Pokoly meg világos összefüggést lát Dávid Ferenc utolsó vallása és a zsidózás között. De a zsidózás nem állapodott meg a szombatnál, bizonyos állatok, faggyú tilalmánál, hanem áttért a Mózes törvényei megtartására. Es innen számítják a szombatosságot Eössi András nevével kapcsolat' ban. Péchi Simon, Báthori Zsigmond, majd Bocskay kancellárja nagyban emelte a szombatosság hírét s nevelte híveinek számát. Már igen bátran léptek fel s kezdtek nem törődni az innovatio tilalmával. Udvarhelyt az ,,ariánusok“-kal kezdtek gyűléseket tartani, „mely ennek előtte nem volt“. Rákóczi Zsigmond már 1606 márc. 7-én eltiltotta e gyülésezéseket. Aztán kezdtek veszedelmesek lenni az unitáriusokra, mert fogyasztották számukat s rossz hírbe hozták őket. A Krisztus nemimádásának tana s bizonyos más egyezések őket is a szombatosság gyanújába keverhették. Hiszen Bőd Péternél azt olvassuk, hogy az unitárius papoknak a ref. püspök alá rendelésének oka az volt, hogy az unitárius papok a kis gyermekeket vagy nem keresztelték meg, vagy Ábrahám, Izsák és Jákob istenének nevében kereszteltek. Ezért az 1606. évi kolozsvári zsinat a judaizánsokat kizárta az unitáriusok kebeléből és társaságából. A szombatosokról kifejezetten az 1610. évi besztercei országgyűlésen van szó; azokról az innovatorokról, kik „sidó hitet és sidó rítust követvén, Isten ellen való káromlásokat szólnak“ s elrendelik, hogy „efféle religion valókat az jövendő gyűlésre citáltassa Felséged, holott ha ad meliorem mentem nem redeálnak, törvény szerint büntettessenek. Interim a papok, kik káromlást szólottának, tisztességes custodia alatt tartassanak“. A szombatosság mind jobban közeledvén a zsidózás felé, „botrány volt Európa szemében“, mondja Pokoly (id. m. II. 67), ki elismeri, hogy a ref. egyház „ez ügyben nem nélkülözte a teológusok ismeretes türelmetlenségét“. 1618-ban nyilvános disputációt tartottak az unitáriusok és reformátusok között Gyulafehérvárt, a fejedelem jelenlétében. Az utolsó hitvita ezelőtt egy félszázaddal tartatott Vásárhelyt János Zsigmond előtt. De mennyire más volt akkor a helyzet 1 Akkor mi voltunk felül s a reformátusok leszorítása volt a szándék. Most felcserélődött a szerep. A reformátusok a támadók s az unitáriusok a védekezők. A cél pedig az, hogy az unitárius kivettessék a recepta religiók sorából azon okból, hogy nem állanak a János Zsigmond korában elfogadott hittant alapon, mert nem hiszik a Krisztus istenségét. A vitatkozó részünkről
