Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

48

érkezett meg Kolozsvárra, talán Laskai János volt, De feltevését semmivel alá nem támasztja. Uzoni-Fosztó szerint Lascovius nem volt rektor, csak lektor s nem Bányáról, hanem Baranyáról való. 1585 okt. 15-ről azt olvassuk: „az iskolamester fizetése — ki most lektor — fi. 25. Az a körülmény, hogy lektoroknak, sőt deákoknak kellett rektorként működniök s rektorokat keresve kell keresniök, arra mutat, hogy Dávid Ferenc elítéltetése nagy riadalmat okozott, nagy félelmet vert a lelkekbe s nagy zavart és fennakadást okozott az iskolai közszolgálat ellátásában az, hogy nem voltak kellő számban tudós férfiak, vagy nem vállalták a nemsokára erőre kapó jezsuitákkal szemben a küzdelmet.

Ez az alapos kifogás alá eső állapot csak nem akar megszűnni. A panaszok tovább tartanak. 1585. évi jan. 15. közgyűlés már szükségesnek látja az iskola felügyeletével két tagot megbízni: „Vették észre városul, minémű nagy gondviseletlenség van a scholában a tanítók miatt, ki immár ugyan egy nehány időtől fogva volt, hanem az jött immár be, hogy tanítványok tanulásnak okáért a jezsuitákhoz mennek; kérik azért a tanácsot, hogy erre legfőbb gondot viseljenek s a seholának látogatására maguk közül kettőt válasszon ő kegyelmek, kik minden hónapban meglátogassák és a hanyag tanítót megdorgálják“. Ugyanez évi nov. 25. közgyűlés újból visszatér e tá'gyra, ami azt mutatja, hogy nagy volt a baj s az iskola ügyét a bíró és tanács felügyeletére bízza, hogy a püspökkel is szólván, legyen rá mindenképen gondviselésük“. A baj minden intézkedés ellenére tovább tart. Az 1588. jul. 8 közgyűlés jegyzőkönyvében olvassuk: „a schola is lektor nélkül szűkölködvén immár majd két esztendőtől fogtán pusztulásba kezdett ereszkedni“. Erre a határozatra történt, hogy kiküldötték Jacobinus Bernárdot Magyarországra, esetleg külföldre a fejedelem engedélyével 1588 szept. 14-én: „Kolozsvár város bölcs és előrelátó polgárainak nagy szüksége lévén ifjúságuk tanítása végett egy tudós és érdemes férfiúra“. E menedéklevél külső lapján ez az egykorú írás van: Johannes Erasmus hivatalja ex annuentia principis lőtt“.

1590 január 30-án a város számadás könyvében ezt olvassuk : Die 30. Januarii az quarta dolgát mindenképen eleitől fogva szorgalmatosán és híven eligazítván, az sok adósságokat, melyeket költött az város az idegen országokban taníttatott alumnu;okra és az scholabeli professorokra, kik most sokan tartatnak, mind megfizetvén, annyi pénzt találtának készen fi. 487. Ugyanez év aug. 14,-éről olvassuk, hogy négy professor van, négy kollaborator és két kántor és sok a költség „az alumnusokra, mind, akik idegen országokban s mind, akik itt a scholá-