Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
39 ezekben levő eszközökkel és benne való pertinentiájával együtt az ő kezében bocsássa és belé vigye minden inventáriumával viselhesse úgy gondját ezután, az mint kívántatik“. Carrillo Thömösváry István kancelláriai nótáriussá! 1595. máj. 10-én vette birtokba a tanácstól a javakat a monostori apátsággal együtt „az mi oda való, mindentől hívségesen előkérvén nagy bosszúságára Szentmargitai Jánosnak, az unitárius gimnázium rektorának és tanártársainak, kik a jezsuiták távollétében zavartalanul működhettek“. A gimnázium most megint négy osztállyal működött. Zsigmond havasalföldi hadjáratáról megjővén, 1595. dec. 27-én kelt levelével a kollégium 1000 frt. régi jövedelmét örök időkre biztosította. 1597-ben újabb 1000 frt. évi jövedelmet adott. 1596 őszén megnyílt az ötödik, retorikai osztály. 1598 őszén három új tanszéket szerveztek s tanítani kezdették ismét a bölcsészeti és papnevelő tárgyakat. Zsigmond ez év tavaszán (1598 ápr.) búcsút mondott az országnak, majd nyár közepén visszajött, Tordára országgyűlést hívott s megesküdött a törvényekre, amiért a rendek belenyugodtak, hogy a jezsuiták Kolozsvárt maradjanak. Mihály vajda, Rudolf helytartója, nemsokára elfoglalta Erdélyt s rémes napokat teremtett Kolozsvárt. Borsos Tamás szerint különösen a magyar papok elfogását és megölését parancsolta meg katonáinak. Basta 1600 szept. 14-én ért Kolozsvárra. Zsigmond 1602 jul. végén átadta a fejedelemséget Rudolfnak s többé nem tért vissza. Székely Mózes török-tatár hadával Bastát kikergette az országból. 1603 jun. 1-én Kolozsvár falai alá érkezik s a város feladását követeli. A válasz késett. Hogy siettesse, felgyújtana a külvárost. A város magyar polgárai fel akarták adni, a szászok nem. A nép összegyűlt a főtéren s követelte a megadást. A német őrség kapitánya meghalt, a tanács engedett, az őrség kivonult. Az ezután történteket, hifelekezeti állásuk szerint, különbözően írják le a krónikaírók. Segesvári unitárius emlékíró Göcs Pálról azt mondja, hogy Thorockai Mátéval s a város népével „az kalastromra ménének és elronták az kalastromot és az bálványt“. Jakab Elek (Kolozsvár története. II. 383.) leírván az eseményeket, azt mondja, hogy „egy a nép közül“ lázitá fel a szenvedélyeket. Vass József4 ilyen lázitásiól nem tud semmit : „A helybeli s városba szorult idegen nép vad tömege a jezsuitákat a városból kiűzetni zajos lármával, vad ordítással követelte, sőt erre a város tanácsát kényszerítette is. Ezután 4 Az erdélyi római katholikusok főtanintézete Kolozsvárott. A kolozsvári róm. kath. nyilvános teljes gymnasium évkönyvei. 1856/57. 11—12. I.
