Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
40 egész tömegben a szentegyházat, szerzetes lakot, valamint a tanintézetet is megrohanta, kifosztotta, lerombolta, mely utóbbi, mint kath. képző intézet, azon helyen többé soha fel nem állíttatott. A társoda 14 tagia gáládul bántalmazva, gúny és gyalázás között elűzetett; kiket, hogy a hazában szerte portyázó tatárok körmei közé ne jussanak, a kath. főrendű Tholdy István nemeslelküleg oltalmazván, Bogáthy János görgényi várába küldött, hol is minden szükségeikről emberbaráti szép érzettel gondoskodott. Egy közülök, Fekete Manó, a szentegyház gondnoka, a bősz nép vad dühének esett haláláldozatul, ki a templom kirablásakor homlokán vett fejszeütés s egyszersmind golyó által lelketlenül rogyott össze.“ Pokoly megnevezi Torockait, mint a jezsuiták ellen kirobbanó szenvedély felszítóját s megjegyzi, hogy a Székely Mózes sikere feletti lelkesedés sok helyen túl ment a határon. (Az erdélyi ref. egyház története. I. 308.) Veress Endre azt állítja, hogy Torockai már napok óta izgatott ellenük, kivált vasárnapi templomi beszédjében, kijelentvén, hogy elérkezett az idő, hogy a bálványimádóktól megszabaduljanak. Szamosközi (Történeti maradványok III. 101 —104.) így írja le a történteket: „Vix egressa Caesarea militia, datur 9 Junii a Mojse potestas Arianae plebi Collegium Societatis Jesu diripiendi et patres ejiciendi, quod ut solemnius perficeretur, ducem scelesti facinoris publice se praesentavit Matthaeus Toroczko, Arianorum superintendens, cum Paulo Tonsorio, ejusdem recto ministello, quibus ducibus, audita prius in publico foro seditiosa adhortatione, animata plebe, cum ingenti vociferatione, armis, saxis, sudibus, securibus ac variis instrumentis instructa, ad Collegium patrum Societatis, in extremo plateae a Lupo nőmén habentis situm, processit, idque cum templo diripuit ac pessum dedit, non sine laesione caedeque religiosorum, qui omnes exulare sunt coacti.“ Jakab Elek szerint „egy a nép közül“ így beszélt a tömeghez: „Ezek bálványimádók, akiknek imádását és tisztelését az Isten a második parancsolatban tiltja s akik a legtudósabb férfiak ítélete szerint mai napig az Antikrisztus gyermekeinek tartatnak ; s bárha az alázatosság és szenteskedés ürügye miatt sokak előtt tekintélyben állanak s többek elméjét megvakították, hogy a rossz tovább ne terjedjen, eljött alkalmas ideje a gyógyításnak, nehogy a még romlatlanok is veszélyeztessenek“. A tömeg fenyegetőzni kezdett, ha a tanács nem engedné meg a jezsuiták kiűzését. Aztán Veress Endre, Szamosközi nyomán közölt leírása szerint „az unitárius tanulók, papjaik és mestereik vezetésével, három csoportra oszolva, meglepték a pátereket, neki estek a templomnak, kollégiumnak és szemináriumnak, lövésekkel, fejszével és más eszközökkel törve, zúzva
