Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
362 őre, mert mint guberniumi hivatalnok ismeri annak szellemét, napról-napra látja, mennyire sürgeti a gubernium a féktelenkedő ifjúság rendben és fegyelemben tartását. Kőváry szerint „egyike legjobban rátermett iskolai felügyelő-gondnokainknak“, aki a tanulás mellett az ifjúság esztétikai nevelését is sürgette. Írnokával daloskört szerveztetek s később a harmóniát tanító Erkel Ede fizetését ő maga fedezte. Ezekből állott az a kör, mely hivatását abban látta, hogy vallásunk nehezen kivívott jogait védelmezze, az iskolát a maga konzervatív felfogása szerint vezesse s óvja attól a szabad szellemtől és nemzeti gondolattól, mely napról napra nagyobb erővel foglalta el a lelkeket. Az egész magyar közoktatásügynek 1791 óta a legtöbbet vitatott, legégetőbb pontja a magyar nyelv tanításának kérdése. A magyar nyelvi mozgalom Bessenyei és Révayék korában még csak irodalmi szempontoktól irányított általános kulturtörekvés. ők még csak a magyar nyelvtől elidegenedett főurak, asszonyok, városi polgároknak a magyar nyelv számára való visszahódítását sürgették. A Mária Terézia 1777. évi Ratioja még nem ismeri a nemzeti nyelv problémáját. A felvilágosodás rationalis szellemétől átitatott lelkű II. József germánizáló rendeletéi meg éppen ellenséges csillagzat alatt születtek. De a visszavonásuk nyomán keletkezett nemzeti lelkesedés szülőforrása lett egy oly mozgalomnak, amely egy félszázad múlva a magyar nyelvet az iskolában természetes jogaihoz juttatta. Az 1792., 1805, 1807. és 1808 évi magyar országgyűlések határozatai kívánják, hogy a magyar nyelv az iskolában rendes tantárgy legyen. A kívánság azonban hosszú időn keresztül marad még pium desiderium, pedig a különböző módokon nyilvánuló közvélemény állandóan követeli, hogy a holt latin helyett a tanítás nyelve a magyar legyen. E közvéleménynek meggyőző és ellenállhatatlan okfejtéssel adnak hangot br. Mednyánszky Alajos és Czuczor Gergely5. Az első fejtegetésének eredménye az, hogy mind az alsó, mind a felső iskolákban a tanítás nyelvéül a magyart kell bevezetnünk s a latin nyelven, retorikán és poétikán kivűl a többi tárgyakat magyarul kell tanítanunk. Számol előre minden elképzelhető ellenvetéssel s fölényes módon cáfolja azokat. Czuczor éles bírálatot mond arról „a fonák állapotról“, hogy nemzeti nyelvünket csak futólag, mintegy függelék gyanánt tanulja a tanuló. S ezt is hogy ? 1791 óta hetenként két órában a magyar nyelv tanára összegyűjti a gimnázium mind a hat osztályából a tanulókat egy terembe, így a 8—9 éves kisfiú egy leckét hall és tanul a 6 L. Kornis Gyula idézett tanulmányát.
