Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
363 16—17 éves ifjúval. Az V—VI. o. humanista ugyanazt hallja és tanulja, amit 6 évvel azelőtt principista korában hallott és tanult. Áz 1806. évi Ratio hangsúlyozza ugyan a magyar nyelv tanulásának hasznát, s meg is szabja, hogy egy tanár tanítsa, de semmi egyéb utasítást nem ad. 1814-ben a helytartó tanács elrendelte Verseghy Epitomejának tankönyvül való használatát. Magyar nyelvtant latin nyelven 1 Aztán milyen magyar nyelvtant 1 Öt évig tanulják az ízekre tépett nyelvtani szabályokat, hogy a végén sületlen versfaragással töltsék idejöket ahelyett, hogy Virágot, Kisfaludyakat, Berzsenyit olvasnák. De még mindez nem elég. A diákoknak az anyanyelven való beszéd egymás között is meg van tiltva. Még játék közben is latinul kell beszélgetniük szigorú büntetés terhe alatt. „Mily kínnal, mily fülsértő hangokkal s mennyi barbarizmussal megyen ez véghez!“ Ez volt a helyzet, mikor az 1825. évi magyar országgyűlés országos bizottságot küldött ki azzal a megbizásssal, hogy az 1791. évi munkálatok alapul vételével az egész közoktatási rendszer ügyében új reformjavaslatot dolgozzon ki A bizottság előadója Mednyányszky. Reményünk lehet, hogy ismert szabadelvű nézeteit érvényesíti. Ám reményünk csal. A bizottság a magyar nyelvet heti két órában kötelező rendes tárgyként javasolja tanítani. Ez nem vívmány. Talán az tekinthető annak, hogy a magyar nyelvtant magyarul kívánja tanítani. S ezen kívül még egy tárgyat, a vallástant! De megszerkeszti a magyar nyelvtanítás első tantervét. Cél: ugyanaz, mi a latin tanításnál, t. i retorikai míveltség megszerzése, csakhogy magyar nyelven. Haladást jelent az 1806. évi Ratioval szemben az a felfogása, hogy a latint nemcsak azért kell tanítani, mert a hivatalos élet nyelve, hanem azért is, mert enélkül magasabb irodalmi műveltség és ízlés nem szerezhető. A bizottság munkáját Opinio címen kiadta s megküldötte hozzászólás végett az összes törvényhatóságoknak. Felemelő látni, hogy milyen meleg érdeklődéssel és honfiúi buzgósággal vitatják országszerte az iskolaügy kérdéseit úgy, hogy Kornis szerint „a magyar társadalom talán azóta sem érdeklődött ilyen egyetemesen a közoktatásügy kérdései iránt“. De a bizottság hiába készítette el munkáját: a király az oktatásügy rendezését felségjognak nyilvánította, miért az ez irányú törvényhozás feleslegessé vált. Sajátságos jelenséggel találkozunk a magyar tanítási nyelvért folytatott küzdelemben. Azzal t. i., hogy akik az anyanyelv és a magyar szellemű míveltség érdekében harcot indítanak a latin egyedüli uralma ellen az iskolában, épen azokkal kerülnek szembe, akik ősi magyar hagyományok és
