Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
35 kára emelkedett,3 „sok nemes ifjú lévén köztük, kik előbb protestáns iskolába jártak és eretnek-elvek szerint nevelkedtek.“ De az „újhitűek“ mindent elkövettek, hogy a tanulókat visszatartsák az új iskolától s így a kétosztályu iskola felsőbb osztályában nem mutathattak fel olyan eredményt, amilyent óhajtottak. 1580 húsvétja után felállították a harmadik, humanioraosztályt, pedig itt csak ideiglenesen működtek s alig várták, hogy beköltözhessenek a városba, hol a fejedelem épületet ígért nekik. Az építkezés tervének puszta hire aggodalmat keltett s már a jun. 20. közgyűlésen szóba hozták a dolgot, de a közgyűlés időelőttinek tartotta a tiltakozást. Tavasszal megkezdték a hely kimérését. A tanács ápr. 2-án követeket küldött a fejedelemhez könyörögni, „hogy ne szállítaná közéjük a városba, mert nagy egyenetlenségtől, háborúságtól félő a dolog, sőt a városnak szabadsága kezd veszedelemben forogni. ó Nagyságának van jó helye Monostoron is, hová aféle scholát építhet.“ A fejedelem május 5-én kelt levelében így felelt: „ő országában a tudomány előmozdítása s az ifjúság közt a szabad mesterségeknek elterjesztése végett határozta el magát Kolozsvárt a jezsuita kollégium felállítására.“ Biztosítja a várost, hogy a kollégium alapítása által régi szabadságait, kiváltságait és mentességeit nem akarja csorbítni s a tanítóintézetet azért állítja fel, hogy annak díszére és hasznára legyen. 1581 április havában a jezsuiták beköltöznek Kolozsmonostorról a Farkas-utcába. A fejedelem május elejére Kolozsvárra jött az országgyűlésre, amely kimondotta, hogy a fejedelem jezsuitákat Monostoron, Kolozsváron és Fejérváron kivűl „újabb helyekre, városra avagy falvakra ne plántáljon.“ Országgyűlés után kis fiával a jezsuita kollégium megnyitó ünnepélyére ment, ahol a tanulók dialógusokat, iskolai drámát adtak elő s ez annyira tetszett a hallgatóságnak, „hogy az új hitűek közül sokan beadták fiaikat az iskolába.“ Apáterek buzgalma alig két esztendő alatt „400-nál több lelket térített vissza a régi hit kebelébe“. Báthori Kristóf a kolozsmonostori, bácsi és jegenyei jószágok mellé újabban a Blandratától elcserélt Kajántó, Tiborc és Bogártelke birtokát adományozta a kollégiumnak úgy, hogy 500-nál több jobbágya volt. 1581 május 27-én meghalt. A fejedelem halálával azonban nem szűnt meg az unitáriusokra nehezedő nyomás. A dolgokat továbbra is a lengyel király irányította. Kristóf halála után 1581 jun. 12-én levelet ír a 12 kormányzótanácsoshoz Zsigmond nevelése ügyében, mit Gálfi János unitárius főudvarmester vezetett ugyan, de a taní-3 Erdélyi Károly : A kolozsvári r. kath. főgimn. 1897/98. évi értesítője. 9.1. 3*
