Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

356

könyv meg nem jelenhet addig, mig a gubernium meg nem vizsgálja és meg nem engedi. A lelkiismeret szabadságának korlátozása, mikor egyik vallás tagjait a többiekkel szemben kedvezésben részesítik. Egyházi igazgatásba polgári, sőt katonai hatóságok szólnak bele, „szokatlan“ ünnepek (István király napja) megülését rendelik el. Amit a gubernium r. katholikus tanácsosai egyházi dolgokban külön ülésükben végeznek, a gubernium rendeletéi gyanánt küldik ki. A mívelődés szabadságának korlátozása, hogy jobbágyok gyermekeit az iskolától eltiltják. A külföldi egyetemekre utazást sokféleképen megszorítják, holott az Appr. szerint békés országokban csak haza árulás esetében tiltható el valaki. Most hosszas utánjárás és Bécsben várakozás után, mikor „szegény ifjaink“ pénze már elfogyott, megkapja a szabadságot, de tényleges gyakorlat szerint csak Berlinbe. A felterjeszés végén: „Haza törvényeink és szivünk szerint annyi, mint alkotmányos fejedelemség; borzasztó ránk a fejedelemnélküliség, de az alkotmánynélküliség is ...“ „Újítással vádolnak minket, holott mi kívánjuk a régi törvény megtaitását, mert tudjuk, hogy új törvényt hozni a régi helyett, mig nem áll az az elv, hogy a tövényt meg kell tartani, annyi, mint „talpnélküli feljülépítmény“.

Az országgyűlés „ideigleni“ elnöke az ő felsége elé terjesztendő sérelmek között azt is javasolta, hogy a kinevezéseknél a négy bevett vallás jussára elegendő tekintet nem volt, a protestánsok egyáltalában nem elég mértékben részesíttettek a hivatalokból, „az unitáriusok közül pedig csak egy lévén kinevezve, azok kitünőleg elmellőztettek“. Mire a rendek határozták, hogy világos törvényeink, az Appr. és Comp, articulusok, a Lipót diplomája és az 1791. 20. és 53. c. értelménél fogva a törvényesen bevett vallásokat a kinevezések alkalmával egyenlő jussaikban megtartani méltóztasson. Hevesen kikifogásolták a királyi levélnek azon kijelentését, hogy a r. katolikus püspök ezután is guberniumi tanácsosságot fog viselni, mert a többség nézete az volt, hogy az 1744. 7. t. c. által nem volt a püspökséghez kötve a tanácsosság, minthogy Mártonénak 1718 ban a tanácsosság non hujus vi Episcopatus, séd gratiae nostrae titulo adatott s az utána következett Antalfi csak egy évvel később kapta a tanácsosságot, tehát nem a püspöki hivatal „járulatja“. A tanácsossági kinevezés nem fejedelmi jog, mert az 1790. törvény szerint csak választás útján lehet akárki s kinevezés útján a püspök is tanácsos. A hódolati törvénycikk magyarul szerkesztése ügyében különböző vélemények merültek fel s a végén abban az enyhébb formában mondták ki a határozatot, hogy ezúttal még deákul szerkesztik, de feliratban kifejtik azon szándékukat, hogy ezentúl magyarul