Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

354 A rendek mindenek előtt az alkotmányos és törvényes állapotok visszaállítását követelték. A legelső sérelem az volt, hogy a guberniumot nem választották, hanem kinevezték. A vita közben eddig nem hallott, új gondolatok és merész esz­mék szálltak a levegőben. Kemény Dénes keményen kivágja: a legfőbb hatalom az államban a néptől származik és a köve­tek csak neki felelősek. Vagy: mióta Erdély a Habsburgok alatt van, az ország javára alig hoztak törvényt. Br. Huszár így menydörög: „a teremtőtől kegyelmet várok, az uralkodótól igazságot követelek s törvényes kívánalmaim teljesítését. Mi itt törvényhozó testület vagyunk, egy szabad nép képviselői. Ki áll még felettünk? Ki merem mondani: senki. Velünk szemben ismerek valakit, az uralkodót; de felettünk, ismétlem, senkit sem látok“. Wesselényi azt fejtegette, hogy ha az uralkodónak joga van egy törvényt megszüntetni, akkor az a joga minden törvénnyel szemben meg van; de akkor a nemzetnek is meg van ugyan ez a joga, megszüntetni azokat a törvényeket, melyek neki nem tetszenek, pl. amelyek a király iránti hűséget előírják. Ez már forradalmi hangi Javasolta, hogy kinevezett hivatalnokok rendeletéinek ne engedelmeskedjenek. Szász Károly azt fejtegette, hogy törvényeket csak a törvényhozó szüntethet meg. Bethlen János szerint az egyetlen biztosíték a törvények megtartására a lélekben s a nép erkölcsi erejében van. Emel­kedett szellemű, új gondolatok, új szellemi életet termelő csirák. A szász követek utasításában a többek között ez áll: „Ha Erdély egyesülése Magyarországgal szóba kerül, el kell utasítani, tekintettel ez ország politikai önállóságára s figye­lemmel arra, hogy az ev. egyháznak Magyarországon nincse­nek meg azon jogai, mint Erdélyben és az unitáriusok egy­általában nincsenek elismerve.“ (Teutsch, id. m. 82.) Még csak a választásokról tárgyaltak, mikor Wesselényi tűzcsóvát dobott a kedélyekre. Minthogy a kormány a nemzeti gyűlésben elhangzott beszédek kinyomatását megtiltotta, ő kőnyomatoson sokszorosíttatta azokat s kiosztotta. Az ország­­gyűlés ujjongva fogadta, az ifjúság fáklyászenét adott. A király 1835 febr. 6-án engedetlenséget, lázadást s a tárgyalások szán­dékos elhúzását hozván fel okul, az országgyűlést feloszlatta, minden újítást semmisnek nyilvánított s a követeket komolyan figyelmeztette, hogy azonnal haza térjenek s a közrend meg­zavarásától őrizkedjenek. 1834 jun. 14-én (Fase. XI. 28.) jön egy guberniumi ren­delet, hogy magyarországi ifjak írtak az erdélyiekhez, hogy alkossanak politikai egyesületeket s kívánják a Magyarország­gal való egyesülést. Erre a tanuló ifjak s kancelláriai Írnokok Kolozsvárt összegyűltek, szervezkedtek, hogy a magyarorszá-

Next

/
Thumbnails
Contents