Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
353 filippikákat tartott ellenük, gyilkos zsoldosoknak nevezvén őket, kik a rémülés és elkeseredés helyévé tették a várost és ostrom alatt tartják a békés polgárságot. Gúnyt űznek belőlünk, a polgári jogokat lábbal tiporják. Gessler kalapjaként kell süvegelnünk őket, akik csak bántalmaznak. E véres esemény gyökerei távoli időkbe nyúltak vissza. A polgárság és katonaság között eleitől fogva feszült volt a viszony. Sok összeszólalkozás volt az ifjúság és katonaság között. A ref. kollégiumba pl. toborzó katonák mentek be s zászló alá csalogatták őket. Besorozáskor ettek, ittak, mulattak, de mikor kijózanodtak, megbánták lépésüket s társaikat kiszabadításukra kérték meg. Ebből sok súrlódás keletkezett. Ez eset adott alkalmat a guberniumnak egy rendelet kiadására (Fase. XI. 7.), mely figyelmeztet azokra a veszélyes következményekre, melynek kiteszik magukat az ifjak a kihágásokért, katonai vagyon és személyek megtámadásáért, lázításokért, melyek a közcsendet és nyugalmat megzavarják. Minden kihágásért a tanárokat teszi felelőssé, hogy e rendeletet kihirdessék s aki ellene vét, az az intézetből azonnal kizárandó s többé be nem vehető. 1834-ben még történt egy erőszakos gyilkosság és egy utcai verekedés tanulók és katonák között. A gyilkosság Kis" solymosi Simó József diákunkat érte, aki egy katona földijéhez ment ki megkérdezni, üzen-e valamit haza, aztán együtt ebédeltek és mulattak, Eközben Simó a gazda másik szobájából egy zsebórát magához vett. A gazda látta ezt, visszakérte az órát s a diák vissza is adta. Kérdésére, hogy miért tette ezt, azt felelte, hogy más biztatta rá, de nevét nem mondja meg. A diák erre az egyik katonával elindult, a gazda pedig az otthon maradtat megszólította, hogy tolvajt a házhoz ne járassanak. Erre a katonák Simó után mentek, visszavitték, vallatni kezdték, hogy mondja meg, ki biztatta az óra elvételére. De mert nem akarta megmondani, pofozni kezdték összeszurdalták s addig ütötték, hogy állkapcsa eltört és 10 nap múlva a Karolina-kórházban meghalt. Vizsgálat indult meg, a gyilkos katonákat 300 legény között tízszer fel és alá vesszőfutásra ítélték, háromszori vesszőváltással. Az utcai verekedés kath. diákok és katonák között történt.6 A másik meg az, hogy mikor a nemzeti gyűlés tagjai az országgyűlés termébe tanácskozásra akartak összejőni, az ajtókat zárva találták. Előbb a szolgák hanyagságának tulajdonították. Mikor aztán megtudták, hogy parancsra van bezárva, alig lehetett visszatartani őket az ajtók betörésétől. 5 5 Jakab Elek: Kolozsvár története. III. 755—760. Dr. Gál Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története. 23
