Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
352 alkotmányos küzdelmek szele és eszméi áthatoltak Erdélybe is s itt a hosszú elfojtott csend után új élet szikráit gyújtották fel. A lengyel és francia forradalom s a magyarországi események hatása alatt a megyék követelték az országgyűlés öszszehívását. Az udvar azonban ehelyett Br. Wlassichot küldte le teljeshatalomú biztosul s a megyei gyűlések határozatait felfüggesztette. Az ellenzék „vándorpatriótákat“ küldött ki a megyékbe azzal az utasításssal, hogy a határozatokból semmit vissza ne vonjanak. A kormány 1833 őszén engedelmességet parancsolt, mert ellenkező esetben országgyűlés nem lesz s a nem eléggé erélyes Wlassich helyett leküldte Estei Ferdinándot. 1832 dec.-ére összehívták a magyar, 1834 máj. 26-ra az erdélyi országgyűlést Kolozsvárra. Mindkét országgyűlés azonos helyzetben van, azonos célokért harcol. Egyik oldalon az ország, amely jogát követeli, másikon a kormány, amely megtagadja, de végül mégis engednie kell. Az országgyűlés megnyitása előtt két kellemetlen esemény zajlott le. Egyik az a farsangi összeütközés a diákság és polgárság, másfelől a katonaság között 1834 febr. 11-én, húshagyó kedd estén4, melynek emléke sokáig sajgott a szivekben. Este 5 órakor nehány tanuló pipázva ment el a főtéren a katonai őrség előtt; állítólag az őr szemébe fújták a füstöt. Megszólították a pipázót, még sem szűnt meg. Elfogták s az őrségre vitték. Elterjedt a híre s a nép és a diákság az őrség elé csődült. Az alezredes minden ok nélkül lövetett s több ártatlan áldozata lett a lövésnek. Riadót is fuvatott s a békés embereket, akik a diákokat csillapították, megrohanták, összeszurkálták s ölés is történt. Gróf Nemes Ádám tanulót elfogták s az őrségre vitték. Erre a tanulók a főőrségre rohantak, szidták, kövekkel megdobálták s társaikat ad arma szólították. Erre nehány tanuló az unitárius kollégiumba szaladt segélyt kérni, de az igazgató rendeletéből mind a két kapú be volt zárva, hogy ki ne mehessenek. A hátulsó kaput betörték s a diákokat társuk megbosszúlására buzdították. De siker nélkül, mert egy fáklyánál egyebet nem kaptak. Ezt meggyújtva a főtér felé rohantak, ahol a Hid-utcán szintén odatartó katonasággal találkoztak, az utolsó sorokat kövekkel dobálni kezdték, egy katona csákóját leütötték, egynek puskáját összetörték. Ekkor a katonák lövöldözni kezdtek s többen megsebesültek, ütlegektől is. A polgárság rettenetesen felzúdult. A közvélemény követelte ennek a csapattestnek a Kolozsvárról való eltávozását, ami rövid időre meg is történt, de azután megint úgy megrakták a várost katonával, mintha ostrom alatt lett volna. Wesselényi mennydörgő * Jakab Elek: Kolozsvár története, 111. 741.
