Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

351

sóvárgást. A sok eset közűi csupán Bölöni Farkas Sándor diákét említem, aki nem mint néző, hanem mint aktor is szerepelt Schiller „A tolvajok“ című darabjában, míg egyszer az igazgató feljelentésre a színpadon tetten nem érte s azon módon színpadi ruhában a kollégium tömlöcébe nem kisérte. Ennek az esetnek aztán olyan Petőfi és Arany-féle vándorszínészkedés lett a folytatása s a vége bocsánatkérés haragvó és méltatlankodó szülőitől, a kollégium vezetőségétől és a deáki társaságtól s nem utolsó sorban Schiller Don Carlosának fordítása.

A pipázás ellen a főkonzisztórium (Jkv. 419.) már 1776- ban végzést hoz: „a szent minisztériumot nem illető mocskos és dísztelen dolognak tapasztalván a pipázást, melyet a külső rendelések is fenyíték és büntetés alatt tilalmaznak ; erre nézve, ha pipát tartani s pipázni akárhol, akár künn, akár benn valamely atyafi comperiáltatik, ha pap, 6, ha mester 3 írtra büntettetik, melyet t. esperes afiai irremissibilier exequáljanak és dualitate pro se reservata, tertiálitását a t. superintendentiának administráljanak“. Természetes, hogy a diákoknak még szigorúbban tiltva volt a pipázás. 1826-ban városi polgárok és ref. és katholikus tanulók között egy Felsőszén-utcai korcsmában verekedés volt. A vizsgálatról felvett jegyzőkönyv szerint unitárius diákokat is láttak ott. A gubernium május 17-én (Fase. X. 611—614,) kéri a konzisztóriumot, hogy a kollégium meggyengült fegyelmére ezentúl jobban vigyázzon, különösen pedig arra, hogy a diákok szünidő alatt éjjel bacchansok módjára ne csatangoljanak, ne korcsmázzanak. Két hónap múlva aug. 31-én újabb rendelet jött, hogy az ifjúság a kihágásoktól hathatósan visszatartassék, mert az éjjeli kihágásokat katonai erővel is megszüntetik, a lefogottakat tanárok közbelépésére sem engedik el, hanem katonának befogják; a nemes ifjakat pedig ki kell zárni az iskolából. Kössék leikökre az ifjúságnak, hogy az iskolai törvények nyári szüneten ittmaradókra is alkalmaztatnak. A konzisztórium azzal a meghagyással adja ki a rendeletet az igazgatónak, hogy vétesse be szószerint a jegyzőkönyvbe s félévi vizsgálatok után az egész ifjúság előtt olvassa fel.

Erdélyben országgyűlés 1811 óta nem volt. A kormány rettenetesen elfogúlt, reakciónárius szellemű. Az általános szellemi és erkölcsi senyvedés és tespedés nagyon megülte a lelkeket, de azért a szellemi ébredést még sem nyomhatta el teljesen. Az ébredésre a lökés Magyarországból jött. A 17. században Erdély védelmezte Magyarország politikai és vallási szabadságát. Most Magyarország fizette vissza azt, amit akkor kapott. Az 1825—27. évi magyarországi országgyűlésen folyt