Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
321 vezetett új korszellem magaslatán állott. Megerősítette a négy bevett vallás egyenjogúságát és szabadságát. Érvénytelennek mondotta a türelmi rendeletet a bevett vallásokra, minthogy azok szabadsága országos törvényekkel van megalapítva és a vallásszabadság a tűrt vallásoknak is meg van adva. Kimondta, hogy a katholikusoknak is legyen külön saját konzisztóriumok, mint a protestánsoknak és megszüntette a gubernium katholikus bizottságát, amely nem alapult törvényen. Megszüntette a normális iskolákat s az iskolákat és alapítványokat az illető konzisztóriumok hatásköre alá utalta. Megszüntette a katholikus püspök alatt álló könyvvizsgáló bizottságot s kötelezte az egyes konzisztóriumokat, hogy saját cenzorokat állítsanak fel. Megengedte az egyházi büntetések bevezetését korszerű reformmal, a külföldi egyetemek látogatását. Biztosította az egyházakat, hogy ezután egyházi javak soha be nem vonatnak. A Lipótféle diploma ellenére a protestánsoktól elvett s jövedelemmel együtt a katholikusoknak adott templomokra nézve, hogy a keserűségek elkerűltessenek, a jelenlegi állapotot fenntartotta, de kimondották, hogy jövőben egy vallásnak sem szabad a másikat birtokában zavarni s minden egyház jogosult templomokat, tornyokat, iskolákat építeni és fenntartani annyit, amennyit szükségesnek tart. Ez volt az a pont, melynél az unitáriusok hevesen ellenmondottak s rámutattak arra, hogy templomaik elvételével sérlve és károsítva érzik magukat és követelték, hogy az egyes vallások igényeit megvizsgálják s a legközelebbi országgyűlésre előterjeszszék. „Hosszadalmas tárgyalások után, — mondja Teutsch fid. m. 237.) — melyek az unitáriusokat nem tudták engedékenységre bírni, igényeik a felekezeti bizottsághoz utasíttattak, hogy az megvizsgálja és a legközelebbi országgyűlésre javaslatot tegyen“. P. Horváth Ferenc naplójában így örökíti meg e kérdésről folyt vitákat: Az országgyűlés vége felé „nem kisebb vetélkedéssel és csaknem üstökvonással s némelyik által félig-meddig kardrántással“ folytatták a vallási sérelmek orvoslását. „Én is ezen vészes gyümölcsben kóstolni feltételem ellen kételeníttettem, hivatalom kényszerítvén, hogy a föld poráig s utolsó állapotig vitt elrongáltatását és nyomattatását az unitárius vallásnak tehetségem szerint orvosolhassam“. Különösen br. Jósika Antal türelmetlen fellépését rójja meg. A vakbuzgóság annyira ment, — úgymond — hogy lehetetlen volt elismertetni kinek-kinek igazát. A régi törvényeknek új erőt kívántak adni, de észrevették, hogy az igazságot kereső fejedelem körül gyanúsító környezet volt, mely elgáncsolhatta volna s ezért az új törvényhozását elhalasztották; csak nehány pontot írlak cikkelyekbe, a többire bizottságot rendeltek. Dr. Gól Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története, 21
