Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
322 A vallásváltoztatás és hatheti vallásoktatás kérdését a régi szabadelvű törvények szellemében oldották meg. Az átlépést egyik vallásból a másikba minden akadály nélkül megengedték. E szabadsággal ellenkező minden törvényt hatályon kívül helyeztek, különösen 111. Károly és Mária Terézia azon rendeletéit, melyek a katholikus vallásból való átlépést apostasiának bélyegezték és büntetéssel sújtották. Es II. Józsefét (1782 máj. 22 ), mely a hatheti vallásoktatást a katholikus pap által előírta azoknak, akik a kath. egyházból ki akarnak lépni. De ennél a pontnál heves vita fejlődött ki. Jósika kijelentette, hogy ők a vallásváltoztatás büntetlenségét a katholikusra nézve soha el nem fogadják, legfeljebb azt, hogy mint apostasia ne büntettessék. A ref. gróf Teleki, egyike a leghiggadtabb vezetőszónokoknak, kifejtette, hogy az állam a vallási pártok felett áll s lelkiismereti kérdések s így a vallásváltoztatás, nem világi biró elé tartoznak. Wesselényi minden zajt túlharsogó hangon éles szarkazmussal mondta: minthogy a katholikus felfogás szerint a kath. egyházból kilépő megkapja büntetését a pokolban, igazságtalan lenne azt itt is büntetni. Cserei okoskodása szerint a jogegyenlőség elvéből következik, hogy minden vallást alapelveiben védeni kell. A kath. egyház a kilépést büntetendőnek tartván, a jogegyenlőség követeli a büntetés kimondását. Wesselényi erre azt mondta: olyan katholikus, aki ki akar lépni, már nem katholikus; őt kilépni nem engedni, olyan kényszer, mely ellenmond a vallásszabadságnak. Mikor Cserei erre azt válaszolta, hogy épen azt akarják megakadályozni, hogy ez a szabadság ne csábítson a vallásváltoztatásra, különben pedig a püspök hozzájárulása nélkül semmibe sem egyezhetnek bele, olyan zaj támadt, hogy a tanácskozást félbe kellett szakítani. A bizottság javaslatát végül is elfogadták, de a katholikusok különvéleményt jelentettek be s kívánták, hogy az udvarhoz felterjesszék. A vegyes házasságok kérdése, melynél az előterjesztés az volt, hogy az eskető pap tetszés szerint választható, szintén felzaklatta a kedélyeket. Itt sem tudtak megegyezni. Ellenmondás nélkül mentek határozatba: vegyes házasságból született gyermekek szüleiket nemük szerint követik, kölcsönös reverzális nem érvényes. Mindenki saját vallású lelkészt hívhat minden egyházi ténykedésnél. Házassági dispenzációt harmadnegyedízi rokonságig adhatnak a protestáns püspökök és konzisztóriumok, de taxák nélkül. A vegyes házasságok vitás kérdését még egyszer elévették, még pedig a gubernium jelenlétében. De a katholikusok nem akarták elismerni a protestáns papoktól kötött vegyes házasság érvényességét s a katholikus egyházból való kilépést. A protestánsok azt vetették szemökre,
