Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

320

ténelmi jogoknak, melyekkel József állandóan a legélesebb ellentétben állott. Rousseaut és Montesquieut követi, kiknek az a felfogása, hogy boldogság az országnak, ha alkotmánya van s ahol nincs, a kormány érdeke, hogy megalkossa. „Nehéz dolog — írja ő — egy néppel meggyőződése ellenére jót tenni, mert lehetetlen, hogy a kormány, vagy a legfelvilágosodottabb miniszter is jobban tudja, hogy mi hasznos egy nemzetnek s mi van javára, mint maga a nép és képviselői. Az alkotmányok megszentelt szerződések, melyeket csak a nép és uralkodó egyetértésével lehet változtatni anélkül, hogy jogtalanságot követnének el“. Mintha a magyar országgyűlés és vármegyék hangját hallanék 1 Ilyen nézetű uralkodó egyenesen születve volt arra, hogy az országnak a régi alkotmányát visszaadja.

És milyen éles ellentét van a lelkeket uraló szellemben nyugaton és nálunk. A francia forradalomban a fellázadt nép a régi formákat, melyek fejlődésében akadályozzák, összetöri s lerombolja a hidat, mely múltjával összeköti. Nálunk II. József, az uralkodó, semmisíti meg a régit, a nemzet akarata ellenére. Halála előtt a maga emelte épületet kénytelen lerombolni, hogy a régi kövekből a nemzet újra építhesse.

Lipót nevéhez fűződik az 1791. évi magyarországi t. c , mely jelentőségét és időszerűségét még mai iskolaügyi küzdelmeink közepette sem vesztette el teljesen. És az 1791. évi erdélyi 53—59. évi törvénycikkek. Ezek jelentősége abban áll, hogy a vallásszabadság, mely eddig királyi kegyelmi ajándékul osztogaltatott, ismét a törvényhozás tárgyává lett. Ä türelmi rendelet, bármily áldásos volt nálunk Erdélyben, elvileg mégis sérelmes, mert csak királyi ajándékul nyújtja azt, amit Dávid Ferenc és János Zsigmond korszakos működése következtében törvény biztosított. M'dőn az 1791. évi 53. t. c. a vallásszabadságra sérelmes rendeleteket hatályon kívül helyezte, a Lipót diplomája által biztosított törvényes állapot feléledt.

Lipót uralkodását azzal kezdette, hogy Kolozsvárra országgyűlést hivott össze, amely 1790 dec. 21-től 1791 aug. 9-ig tartott. Kedvező jelek között indul a tanácskozás. Mindjárt első ülésében azt határozta, hogy „hazánk és nemzetünk dicsőségére más nemzetek helyes példáját követve a jegyzőkönyvet hazai magyar nyelven írják s kinyomatják, az udvarral latinul leveleznek.“ Az ugyanakkor Pozsonyban ülésező magyar országgyűlés jelentékeny befolyást gyakorolt az erdélyire, ami természetes is volt. Hiszen a cél ugyanaz volt: visszaállítani a régi alkotmányt s biztosítékot szerezni aziránt, hogy az utolsó évtized tapasztalatai ne ismétlődhessenek és hogy a négy bevett vallás jogai megerősíttessenek. Ez az országgyűlés az előterjesztett vallási kérdésekben a francia forradalomtól be-