Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
312 nyúnak sem volt kielégítő. Az öt év nem elég arra, hogy a két klasszikus nyelven kivűl még két élő nyelvet megtanuljanak s viszont ezek a reális tárgyaktól annyi időt vontak el, hogy ezekből alapos ismereteket nem szerezhettek. Nemzeti szempontból ma kifogás alá eshetik az, hogy a hazai történelmet csak a világtörténelem keretében tanítja s nem sorozza a mindenkinek szükséges, hanem csak a hasznos tanulmányok közé, viszont a német a szükségesek között van. A magyar nem rendszeresen, nyelvtanilag, hanem csak gyakorlatilag taníttatik. Azt is kifogásolhatni, hogy a hazai jogismeret nincs még az „általában hasznosak“ között sem. Minthogy a gimnáziumba lépés ideje a 10 év, az is hibának látszik, hogy a 13 éves fiúnak a reál, a 15 évesnek a tudományos pályák között kellett választani, tehát igen korán. A felső tagozaton az órák és tantárgyak beosztása „az akkori időt meghaladó és példányszerű.“ A Ratio két célt tűz ki: a humánust és reálist s egyiket sem éri el. A ref. rendszer egyet, a humánus míveltséget s azt igyekszik megközelíteni.2 A ref. tanterv kimondja, hogy minden kollégiumnál legyen tanvezető tanár (paedagogiarcha), ki ellenőrizze, hogy a magán- és köztanítók közűi a jók több évre megtartassanak, ami nálunk csak több mint 70 évvel azután valósul az 1841. évi tantervreformnál, habár már azelőtt ismételten felmerül a szüksége. A felső, vagy akadémiai fokon három tanár működik: a theologia, filozófia és filológia tanára. A tógába beöltözőt a tanári kar, vagy legalább a tanvezető jelenlétében vizsgálják meg s aláíráskor köteles nyilatkozni, hogy egyházi, vagy világi pályára készűl-e, mert utóbbiak segélyt nem kapnak. A négy deáki osztály két részre oszlik: a három első az egyik, a negyedik a másik. A három elsőben a bölcsészeti és nyelvészeti tantárgyakon kívül csak a kalechetikát tanulják, a három év letelte után vizsgát tesznek s csak a jóelőmenetelűek bocsáttatnak fel a tisztán theologiai negyedik osztályba. A többiek mindaddig alul maradnak, míg jó specimeneket mutatnak. A deákok céljuk s képességeik szerint szabadon választhatnak az órákban. A világi pályára készülők nem kötelesek a zsidót és görögöt, a zsidó antiquitasokat és concionandi methodust járni. Nálunk sokkal később jő ez a bifurkáció. Minden évben „ösztönzésül“ legyen közvizsga. Ennek a tervnek előnyei a múlttal szemben, hogy a reális ismereteket bővebben veszi fel s a tudományok mellé azok történetét is előírja. Helyes elv, ma sincs megvalósítva. A terv ajánlja a kihívó versenyt (pro- i i P. Szathmáry Károly; A Bethlen-főtanoda története.
