Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
311 az iparosoknak és kereskedőknek való. A polgári elem és köznemesség részére való a grammatikai iskola és folytatása: a gimnázium. Ennek két rendeltetése van: előkészít a felsőbb tanulmányokra és az alsóbbrendű közigazgatási és gazdasági pályákra. A felső, u. n. akadémiai tagozat célja nincs tisztán kitűzve és elhatárolva. Nincs pontosan megállapítva az akadémia filozófiai tanfolyamának és az egyetem filozófiai karának viszonya. Tulajdonképen mindkettő előkészít a theologiai, jogi és orvosi tanulmányokra, holott a kettő feladata és szervezete lényegesen különbözött. E rendezetlenség oka az, hogy a filozófiai tanulmányokat még mindég csak előkészítőnek tekintették s önállóságukat az egyetem másik három karával szemben még nem ismerték el. E rendezetlenség következménye volt az, hogy az egyetem a gimnáziumot végzett tanulót is felvette, a filozófiai tanfolyamot végzettet is, de utóbbinak előbbivel szemben nem nyújtott semmi előnyt. A tanterven a hasznossági elv vonul végig. Ez főként a latinnál nyilvánul. Azért kell tanítani, mert a közigazgatás, igazságszolgáltatás, törvényhozás, a tanítás és tudomány nyelve s a míveltek között az érintkezés legalkalmasabb eszköze. Gondoskodik arról is, hogy a használatos stilus curialist megtanulhassák. A klaszikus irodalom lélekmívelő hatásáról, melyet a német neohumanizmus fejt ki, a Ratio nem tud semmit. A gimnázium alsó tagozata (a grammatikai osztályok) megtanítja a közönséges latin beszédet, a felső, az u. n. humaniora-osztályok az elegáns latint. A felvilágosodás minden vonása kiütközik a Ration. A filántropisták közvetlen hatása látszik abban, hogy szervezi a testi nevelést oly korban, mellyel minden európai államot megelőzött. Jelentősége és hatása nem volt nagy, mert újításai nagyrészben papíron maradtak. Megvalósításukra nem voltak meg a szükséges előfeltételek. Fináczy szerint „egészen önálló és eredeti mű, rendkívüli szervező képesség, a közönséges mértéket meghaladó alkotó erő, széleskörű európai míveltség és mélyreható pedagógiai belátás egyesülnek benne“.1 Ha ezt a tantervet a reformátusok 1769. évi tantervével összehasonlítjuk, lényegben való egyezés mellett sok és mélyreható különbséget állapíthatunk meg. Lényegileg egyezik a rendszer felépítése és a latin, mint a tanulmányok központja. De amit a Ratio 5 évre szorít, mialatt lehetetlen mindazt megtanítani, arra a ref. rendszer 8 évet szán. A Ratio sok reális ismeretet ölel fel, de épen ezért nem lehetett jó humánus iskola; viszont a humaniórák s a rövidre szabott idő miatt reális irá- i i Fináczy: Az újkori nevelés történele, Budapest, 1927. 341. I.
