Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
292 akartak nála, de megüzente nekik, hogy előtte már a szándék is annyi, mintha megjelentek volna (Fase. IV. 482.). 1735 dec. 26-án az unitárius Hunyadi Ferencet választották szenátornak (Fase. IV. 538.). Buccov erdélyi főhadvezér s kormányszéki elnök alatt 1762 okt. 5-én kimondatott, hogy Kolozsvárt a r. katholikusok és reformátusok közötti egyenetlenség oka az, hogy Lipot hitlevele ellenére a két vallás jogegyenlősége és a geometriai arány tartatott meg. Ezért kimondják a hivatalok egyenjogú cserélődését s míg az egyenlőség helyreáll, az üres állásokra reformátusok következzenek. E határozatban a két felekezet békéje van biztosítva — mondja Jakab Elek (Kolozsvár tört. III. 369.) — kettő (a lutheránus és unitárius) békétlensége árán. 1765 jul. 17-én Hunyadi helyébe Finta Mihályt választották s így „a senatusi hivatal az unitáriusok részére meghalt (Fase. V. 354.). Az unitáriusok joga az 1762. évi határozatban hallgatólag, de teljes hivatalos alakban támadtatott meg. Rólunk unitáriusokról már nem is esik szó, mintha a világon sem volnánk. Bajtay r. kath. püspök 1770 ápr. 20. jelentést tesz az erdélyi r. katholikusok á^apotáról s ajánlja a Felségnek, hogy a r. katholikusok számát emelje felül a hitlevélbeli egyenlőségen, mivel Lipót idejében azért adatott egyenlőség, mert kevesen voltak, de most számuk megszaporodott. Az unitáriusokra nézve — jegyzi meg — van titkos utasításuk, hogy ezek harmadik okból mellőztessenek s a dolog már annyira előhaladott, hogy közülök már kevés van közhivatalokban s ezek helyére is lehet katholikusokat alkalmazni anélkül, hogy még most őfelsége titkos akarata a kir. kormányszéknek tudomására jöjjön“. A királyné erre elrendelte, hogy ezután mind katholikusok ajánltassanak és neveztessenek ki, hogy így többségre jussanak. Ami pedig az unitáriusok iránti javaslatát illeti, már ezelőtt mind a püspöknek, mind a kormányszéknek meghagyatott, hogy e felekezet emberei jelölések alkalmával harmadik okból mellőztessenek s minthogy e dolog már annyira haladt, hogy közülök kevesen vannak hivatalokban, azok helyére lassanként katholikusokat alkalmazhatnak; ez okból e szándékának a kir. kormányszékkel nyilvánosan közlését még ezúttal mellőzendőnek látta“. (Kolozsvár tört. III. 371.). Még határozottaban fejezte ki akaratát a királyné 1775 máj. 16-án gróf Kollonits László püspökhöz írt leiratában, melybe közli, hogy „még előde korában beleegyezett volt abba, hogy Kolozsvárt azon hivatalokat, melyeket unitáriusok viselnek, azok halála után a katholikusok magoknak megtartani igyekezzenek. Erről titkon a püspök és a kormányszék elnökét utasította, „hogy e felekezet emberei, ha szinte a hivatalokra üresedés esetében őket jelöl-
