Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
271 Hídvégi Mikó Ferenc fejedelmi tanácsos 1633 okt. 1-én jelentékeny összeget hagyományozott aranyban, ezüstben a diákok taníttatására. Ez a „nyomorúság iskolájában növekedett" kitűnő diplomata saját tapasztalata alapján tudta, mit tesz a szegénység kenyerén küzködni, vergődni. Az előbb Bethlen, majd Rákóczi megbízásából kényes diplomáciai megbízatásokat végző politikus, a fejedelem tanácsosa és étekfogó mestere, akkor teszi alapítványát s akarja biztosítani a „névvel unitárius, de valósággal semmi religiójú ember" felekezete iskolájának tanulóit, mikor a fejedelem országos adóból akar saját felekezete számára iskolát építtetni Kolozsvárt. „Mintha előre látta volna — mondja Jakab Elek — a bekövetkezendő változásokat, hogy hitük s intézetük egykor egészen a magánbuzgalom áldozataira fognak szorulni". A hagyományozott összeget nem lehet egészen biztosan tudni, mert a templom elvétele alkalmával a bizottságnak e végrendeletet is a többi okmányokkal együtt beadták s nem kapták vissza, de 4900 frt tényleg befolyt. Ez alkalommal kelt emlékiratban a vezetőség azt mondja, hogy »ily adomány addig a kolozsvári eklézsia és iskola javára soha senki által nem tétetett". Ezért mondja Jakab Elek „egészen új tüneménynek“ az alapítványt.1 Dálnoki Lőrinc tanár 1658 nov. 29-én kolozsvári házát, majorját, földjeit, szöllőit stb. az unitárius közönségnek hagyományozta. Az atyafiaival történt megegyezés után az ezeknek átengedetteken kívül maradt az egyháznak 10461 frt 20 kr. Mikes Mihály né, Pacolai Borbára 1664-ben diákok tanítására Munkácson laktában adott 100 aranyat, 1668-ban 200-at az eklézsiának, 1672-ben diákok tanítására 495 aranyat, 1678-ban az eklézsiának közszükségekre 10000 mfrtot; 1682-ben 2000 drb aranyat adott Koncz Boldizsár püspök kezéhez, hogy abból szüksége szerint szabadon költhessen s ami holta után marad, hagyja az unitárius eklézsiákban levőknek szükségekre". (U. o. 419.) Gyerőfi György né, Kemény Kata 1680-tól csaknem haláláig minden évben 2—300 véka búzát, télen szalonnát, túrót, tavasszal bárányt. 1710 febr. 28-án 4000 irtot. Kmita Andrásné 1697-ben 6748 írton szerzett nyomdát adományozott, 1716-ban a többi javakkal együtt elvették. Sárdi Mihály és neje Nagy-Bányai Krisztina (U. o. 457.) 200 frt hagy „az végre, ha az scholában tanuló szegény ifjacskák, kik az mendicanságból kikelvén, az diákok közé mingyárt be nem állhatnak s nem élődhetnek, vagy külső mesterségbe céhben akarnának állani, azokból segéltessenek“. 1 Kolozsvár története II. 636—637. 1. és Várfalvi János: Hídvégi Mikó Ferenc életrajza. Kér. Magvető, 1875.
