Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
255 száma 331 (?), 48% unitárius, 52% nem unitárius. Csak 14 „lakszoba“ van, a fentebbi számból egy szobára átlag 23 tanuló jut, de volt egy szobában 34 tanuló is. Ez egészségi szempontból veszélyes. A nevelési bizottság az építést halaszthatatlan szükségnek mondja. A keleti oldalon a földszinti rész emeletre volna építendő. A terv elkészült, a költség 6003 frt. Ennek 57o-os jövedelme az iskolai díjak szaporításával s esetleg emelésével volna biztosítandó. Az igazgatóság a tandíjat nem unitáriusnak 1 írttal tartja emelhetőnek. 4 szoba lakószobának vétetvén, az ágyhelydíjakból is 10 írtjával 240 frt volna bevehető. A főtanács erre az előterjesztésre az építést elhatározta s a végrehajtást a Tanácsra bízta. De az 1883 aug. 26—28. vargyasi zsinatra a Tanács azt jelenti, hogy az építkezést nem hajthatta végre, mert az építészek úgy nyilatkoztak, hogy a fundamentum nem bírja meg az emeletet. Tehát új útakat kell keresni s egyelőre megelégedni a jelen visszonyokkal, habár unitárius tanulóinkat is csak úgy tudjuk elhelyezni, hogy a szobákat kaszárnya módjára rakjuk be ágyakkal. Most más irányban indultak meg a tervezgetések. Némelyek a kollégium nyugati szárnyát akarták folytatni a Szappanutca (észak) felé. De ez esetben az udvar keskeny, sötét, napfénynélküli pinceszerű tér lett volna. Ennek megakadályozása s a kollégiumnak valóban bővítése végett Benczédi 1884 telén sokat tanácskozott, tervezgetett Szabó Mózes pénzügyi titkárral és lelkes konzisztorral. Céljuk az volt, hogy e tervet minden módon megakadályozzák, hogy az soha szóba se jöhessen, hanem a bővítés történjék a Magyar-utca során nyugatra a Főtér felé. Tervet készítettek, melyet a Tanács elfogadott. A terv ez volt: a kollégium melletti házastelek, melyen az emeleten 1861 óta a püspök, a földszinten tanáraink laktak, csatoltassék a kollégiumhoz. Kedvezett a tervnek az, hogy a püspök szállása bővítését kérte úgy, hogy a szomszéd papi ház emeletre építtessék s az emelet is legyen a püspöké. De ez az építés és átalakítás igen sokba került volna. Az 1885. évi főt. 58. sz. a. kimondta, hogy a püspöki telek (régen Pákeiház) csatoltassék a kollégiumhoz, a püspök költözzék át a Biasini-ház emeletére, Nagy Lajos tanár pedig, aki a földszinten lakott, kapjon szálláspénzt. A püspök 1885 okt. 1-én átköltözött. De Nagy Lajossal megakadt a dolog, csak kárpótlás mellett akart költözni. 6000 frtot kért kölcsön az egyháztól építésre kamatmentesen, majd a 300 frt. rendes szálláspénz mellé még 100 frt. évi pótlékot. Így húzódott a tárgyalásokkal az ügy, míg 1886 okt. 1-én Nagy Lajos is kiköltözött saját újonnan épített házába a Torna-vivoda
