Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
254 a tanuló ifjak „Isten kegyelméből megszaporodtak“ és mert a könyörülő Isten kegyelméből az eddig tiltott építés most szabad, de bizonytalan, meddig lesz az. Éhez járul, hogy szegény ifjaink tehetetlenek jó könyvek megszerzésére, a thékóban sincsenek ilyenek s ezért ilyenek vásárlására nagy szükség van. Ezért határozza a főkonzisztórium, hogy a tanítók fizetésére, egyéb szükségekre s a kassza némi növelésére adakozásra kéri azokat, akiknek az Isten módot adott. És kéri most, mikor a fundatiok rendbeszedése épen munkában van, mert a cél az, hogy azokból egyetlen fillér is el ne vesszen s a fundator céljával ellenkező helyre ne fordíttassék. A kollégium helyiségeit két ízben bővítették. Először 1860- ban, midőn az iskola telkének keleti oldalán levő ú. n. nagy auditórium északi irányban való folytatásaként három földszintes helyiséget építettek, ahol egy tantermet s vegytani és fizikai szertárnak két helyiséget rendeztek be. Másodszor 1887-ben, mikor a kollégium telkéhez csatolták a nyugatról közvetlen szomszédságában levő püspöki telket, az ú. n. Pákei-házat. Az első építkezéssel — amint Benczédi az általa nyitott iskolafőnöki jegyzőkönyvben (139—140. 1.) leírja — azt hitték az egyház vezetői, hogy a helyiség kérdését legalább 100 esztendőre megoldották. De e hitükben csalódtak. Az ifjúság létszáma évről évre szaporodott. A tantermek számát gyarapítani kellett, amit csak a lakószobák átalakításával lehetett eszközölni. A könyvtár 3 szobában volt elhelyezve, de állománya évről-évre gyarapodott s elhelyezése ugyanilyen arányban lett évről-évre célszerűtlenebbé. Az E. K. Tanács már 1865-ben bizottságot küldött ki e kérdésben véleményes javaslat beterjesztésére. Véleménye az volt, hogy a könyvtári 3 szoba mentessék fel, változtassék lakószobává. A könyvtár számára pedig az épület végébe épített földszinti fizikai múzeum és Iáboratórium felébe építtessék könyvtárnak való terem. Tervet és költségvetést is készített s foglalkozott azzal, hogy honnan lehetne előteremteni a szükséges 4000 frtot. Minthogy azonban pénz nem volt, az 1867. évi Főtanács felhatalmazta az E. K. Tanácsot, hogy utólagos bejelentés mellett a halaszthatatlanokat elvégezze s a netalán nagyobb baj megelőzése végett tőkét is igénybe vehessen. 1872-ben az E. K. Tanács ismét bizottságot küldött ki, de minthogy pénz nem volt, maradt az ügy régi állásában. 1880. jul. 6-án Kőváry L. isk. felügyelő-gondnok részletes előterjesztést tett az E. K. Tanácsban: főiskolánk népessége szaporodott, ami örvendetes, de erkölcsi és egészségi szempontból, vagy a tanulók maximális számát kellene megállapítanunk, vagy az épületet bővítenünk. 1877/78-ban a tanulók
