Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
253 bízta Ugrai László mérnököt és Léderer építőmestert terv és költségvetés készítésével. Május 11-re beadták munkájukat, mire határozták, hogy egyelőre csak a sikátor felőli rész építtessék fel. De még az év vége felé, nov. 30-án megváltoztatták e határozatot s kimondták, hogy nemcsak a sikátor felőli, hanem a Magyar-utcai rész is építtessék meg, mégpedig két emeletre s Léderer készítsen e szerint új tervet. Az új terv 1801 márc. 1-re elkészült, a konzisztórium márc. 28-án elfogadta s a szerződést megkötötte. A városi tanulókat kitették otthonlakásra. A püspöki háztól nyugatra levő házat a kölcsönvett 3000 írton megvásárolták s a tanulók egyrészétoda szállásolták be. Apr. hóban a keleti oldalon levő faházakat lebontották s máj. 10-én az alapozáshoz kezdettek. 1802-ben az auditórium eredeti tervét módosították, mert alacsony lett volna. Az eklézsia tiltakozott a templom világossága elvétele miatt, de végre is belenyugodott. Ebben az évben bontották le az északi oldalon 1759-ben épített sövényfalú házakat. Az építés elég gyorsan haladt. A főtanács 1805 jan. 19-én már megállapította az iskolai díjakat, noha a fedél és tűzfalak csak ezután készültek el s az ajtók és ablakok csak 1806-ban úgy, hogy az építés 1806 szeptemberre végződött be teljesen.2 3 Hogy milyen teher volt ez az építés az egyházra nézve s hogy az amúgy is állandóan bizonytalan pénzügyi helyzetét a Suki-féle alapítvány mellett is mennyire megingatta, mutatja Dániel Elek főgondnoknak egy 1806 jul. 20-án kelt körlevele.4 Megtudjuk ebből, hogy a kollégium építési költségei sokkal többre rúgtak, mint amennyit előre megállapítottak, mert az építési anyagok a hosszúra nyúlt építés alatt megdrágultak. Hálás elismeréssel emlékszik meg azokról a tehetősebbekről, kik „feles pénzzel, búzával stb.“ uj fundatiot kívántak csinálni (az ötödik tanári székre) s azokról a szegényebbekről, akik az így begyült pénzt az egyháztól „kettős interesre“ kölcsön vették, csak azért, hogy az egyházat „siralmas romlásából“ kisegíthessék. De mindez nem volt elég, mert az építésre, „a tanítók fizetésére“ s egyéb elkerülhetetlen szükségekre oly sok költség volt, hogy a tőkét nemhogy növelni lehetett volna, hanem az építésre kölcsön kellett venni. Mindezt azonban nem lehet rossz néven venni, — folytatja — mert a kollégium épületei „semmirekellők, haszontalanok és elromladozottak voltak“, 2 Benczédi Gergely.: P. Horváth Ferenc életrajza és alapítványa. Kér. Magvető. 1878. 3 Jakab Elek : Kolozsvár története, 111. 356—358. 1. Uzoni-Fosztó: História eccl. III. 4 Benczédi: Dániel Elek főkurátor körlevele a vallásközönség pénztára gyarapítása végett. K. Magvető, 1885.
