Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
228 s egyiket fizesse az eklézsia; hogy a Bek Borbára hagyományából való 700 frt osztassék meg az eklézsia és schola között s a Thorockai-adósság adassék az iskolának, hogy legyen együtt, nem imitt-amott. Az eklézsia vállalja a kút helyreállítását, gondozását, a kéményseprést, a gyermekek classisában a necessariumokra gondot visel; de a két osztály taníttassák együtt, mint eddig, mert különben is csak nehány poéta van; a 700 írtból csak 200 irtot enged át s a Thorockai-adósságróí azt mondja, hogy az kétfelé nem szakítható. 1729 dec. 18-i közgyűlés az ifjúság kérésére megengedi a karácsony első napi astatiot. De mikor 1730 márc. 26-án a státus megkeresi Gejzanovius János lektor alkalmazása tárgyában, kijelenti, hogy az eklézsia a fizetésből nem tud semmit magára vállalni s addig sem vocatio, sem introductio nem lehet, mig határozat nincs, hogy mennyi a salariuma és kitől. Szállásáról azonban gondoskodnak. De minthogy a tanulók száma szaporodott s félni lehet, hogy a zsúfoltság miatt inficiálódnak, kérik a státust, hogy a szobák számát szaporítsák Gejzanovius János lektor 1734 máj. 16. temetése alkalmával felmerül a költség fedezésének kérdése. A lengyel eklézsia nem járult hozzá, mert annak nem szolgált, a státus sem, mert nem volt pénz a kasszában. A „státus kurátorai“ és az eklézsia között történt megállapodás szerint az eklézsia fizette ki, de a státus a rá eső részt visszatéríti. 1740-ben ismételten tárgyalja az eklézsia egy külföldre küldendő ifjú ember költségeinek a kérdését, melyre nézve a „státus, vagy külső jó uraink“ segítségét nem remélhetik, minthogy az iskola szükségeire épen most gyűjtenek. S ezért határozzák, hogy minden centumpater extraordinarie 1 — 1 irtot adjon annuatim erre a célra. Mikor 1743-ban Csép Bálint öregsége miatt lemondott, felmerült a kérdés, hogy elég lesz-e két pap, vagy gondoskodjanak harmadikról. Elhatározták egy ifjú kiküldését, beszéltek a személyről is (Kovácsi Tamás, aki jelenleg Suki István fiának pedagógusa), de a határozatot „hagyták azokra, akik eddig is az akadémiára küldendőket censeálták és denominálták.“ Az eklézsia és a kollégium között ez a viszony tartott az egész 18. században. A püspök, mint a kollégium igazgatója s a főkonz. és zsinat elnöke, rendszerint kikéri egyes kérdésekben az egyházközség véleményét is. Mikor Pálfi Benjámin 1771 május 29-én meghalt, a püspök előterjesztésére temetésére mind a státus, mind az eklézsia részéről „az eddig szokásban levő rend szerént“ 12 frtot szavaztak meg. S minthogy a zsinaton intézkedni kellett, hogy ott az eklézsia véleményét előterjeszthesse, három kérdésben kérte opinióját. 1. Csak egy
