Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
229 professzort kellene-e állítani, vagy az eklézsiában is szükséges lenne harmadik pap ? 2. Kik lennének alkalmasak külföldre küldésre? 3. Mennyi költséggel konkurrálhatna az eklézsia, vagy e communi cassa, vagy privátusok beneficiumából ? Az eklézsia határozata az, hogy külföldre küldendő személyekről nem provideálhat a mostan tett terhes költségek miatt, hanem ha harmadik pap kell, itthontanultat is lehet alkalmazni. Különben „sok praerecenscált qualitásaira nézve“ Lázárt ajánlja. A költség qualitását előre nem határozhatja meg, hanem ebben mutatandó dicséretes példáját a tek. külső uraknak követni fogja. 1773-ban valami kollektázást rendeztek, úgy látszik, a vezetőség tudtán kivűl, mire a május 31-i közgyűlés határozza, hogyha házanként való kollektaszedésnek kellene lenni elkerülhetetlenül, az mindig t. és kurátor uraimék „megegyezett akarattyokból“ legyen, azonkívül pedig senki arra ne fakultáltassék. 1773-ban jelenti a kolozsvári mater-eklézsia, hogy habár a tanárokat a státus fizeti, lakást az eklézsia adott s azokat reperáltatja. Az a ház, melyben néhai Pálfi Benjámin lakott, nagy ruinában van és „elsorvadozott“, szeretné helyrehozatni, de nincs rá költsége. Segélyt kér. A határozat az: minthogy sokfélére kell a státusnak kollektázni, most erre módja semmiképen nincs, de mihelyt terhes költségeiből kiszabadul, „mint jó anyának segítséggel lenni, tartja maga kötelességének, el sem mulatja“. 1775 okt. 27-én majoris classis praeceptor Gejzanovius János kérte a kurátortól az alsó klasszisban szükséges javításokra a költséget. A közgyűlés úgy határozott, hogy most ne vessék ki a gyermekekre, hanem az eklézsia fizeti felét, másik felét fizesse a kollégium. Ugyanez évi (dec. 31.) közgyűlés nem akarván »sine cointelligentia V. generalis Consistorii“ határozni a külföldről hazajött ifjak alkalmazásában, megvárja az 1776. évi jan. 24-i konzisztórium rendeletét, amely professzori hivatalba rendelte „magoknak is arra lévén kedvek“. 1777 október 26-án Lázár kérésére Monostor-úti házának megépült alsó részét szállásul adja, tekintettel felhozott okaira, hogy t. i. sok értékes könyve eddigi lakásán nem volt biztonságban. 1781 szept. 2-án Márkos és Pákei külföldi költségeire házanként való gyűjtést rendelnek el. 1782 január 11-én, hogy „anyai szeretetét a konzisztóriumhoz ezúttal is megbizonyítsa“, Lázár Istvánnénak „asztaltartásért“ a főkonzisztórium alkalmával kenyeret, bort, egy szekér fát és 20 forintot utalványoz a közgyűlés. Habár tehát az eklézsia és a státus pénzügyek tekintetében különváltak, az eklézsia tőle telhetőleg az egész idő alatt s azután is még sokáig résztvett a kollégium terheinek viselésében. Az eklézsiától való elválás megtörténtével egyidejűleg az 1724. évi téli főkonzisztórium az állandó fundus teremtése ér-
