Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
222 mok és septimanalis hiányos és késedelmes kiszolgáltatásának s Kolozsvári Dimén rektor hatáskörén túlmenő fellépésének és követelőzésének köszöni. I. A kolozsvári eklézsia megfosztatván minden vagyonától, megszűnt a kollégium fenntartója lenni s ezt a terhet a „státus“ vette át. Mikor az iskola elfoglalásának és az ifjúság szétszóródásának (azóta többször e néven említtetik: Juventus dispersa“)szomorú híre elterjedt, nehányan, „akik akkora statusok közül jelen voltak“, titkon összegyűltek Kolozsvárt, tanácskoztak a teendőkről, megállapodtak eljárásuk részleteiben s leveleket küldöztek szét mindenfelé a hívekhez. Ebből megtudjuk, hogy az iskola elfoglalása és a diákok kiköltözése után tanácsukra, hogy el ne széledjenek, mert akkor nehéz lesz őket összegyűjteni, ismerőseiknél húzódtak meg. „Ez az eklézsia eleitől fogva majd többet praestált az ifjúságnak, mint mi egész statusokul, kik merő dajkái és táplálói voltának azon diákságnak, az minthogy most is jó szívvel fogadták be őket és ámbár nehéz kvártély légyen rajtuk, mégis táplálni őket meg nem szűnnek“. De „látván az ittvaló eklézsiának is tehetetlenségét és ha a diákság eloszol, egészen odalészen külső eklézsiáinknak is és politikai statusunknak seminariumja: az honnan az öreg gyümölcsözőfák helyében ifjú plánták plántáltathassanak és végre a kútfő obstruálódván, a folyamok is kiszáradjanak“, azért „ilyen systemát“ terveinek az eklézsia terhei „könnyítésére“: 1. Főkurátorokká tették Biró Sámuelt és Simon Mihályt, melléjök adjungálván plebánus és püspök afiait. 2. ökegyelmek „adjunctusai“ lesznek Sándor Gergely, Dániel Ferenc vagy Péter és Gidófalvi Gábor, Kolozsvárról Bongardus (János) és Teleki Ferenc, hogy amazok akadályoztatása esetén folytassák a dolgokat. 3. A vármegyékről és székekről: esperes afiai és (megnevezve) 13 afia „adjungálván ökegyelmek magok mellé egyegy becsületes afiát“. 4. Pénzperceptor Kmita János, búzaperceptor Jövedécsi András. 5. Utasításul adják a kurátoroknak, hogy az ígért adományokat beadni sürgessék, adjanak róla quietantiát, ezeket küldjék el a főkurátoroknak évnegyedenként, hogy ezzel számadoltathassák a perceptorokat; magok is szerezzenek benefactorokat s azok jegyzékét küldjék el a főkurátoroknak; az esperesekkel „értsenek egyet“ s amit együtt gyűjtenek, küldjék be nyugta ellenében: a naturálékat adják el s a pénzt küldjék be; szerezzenek fix és állandó adományokat, jószágok, búza és bor dézsmáját s minthogy a salaristákat angariánként fizetni
