Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
223 kell, igyekezzenek minél hamarább beküldeni a gyűjtött összeget. A gondolat nem volt új. Az 1702. évi főkonz. jegyzőkönyvéből olvassuk, hogy a patronus urak országgyűlése alkalmával beszélgettek a tordai iskola szűkös állapotáról s fenntartására bizonyos fundust és summát corradálnak egymásközött, „sőt bizonyos személyeket is neveztek ki maguk közül, mind az eklézsiái személyek közül, hogy úgy conjuncta opera effectuálják ezen munkát“. A titkos gyűlés végzéseiről csak a szétküldött levél tartalmából értesülünk. Céljuk az eklézsia terhein való könnyítés s a mód „főkurátorok tevése“ és melléjök adjunctusok rendelése. Ezzel a határozattal szerveztettek egyházunkban először a főgondnoki és a köri felügyelői gondnoki állások. A főkurátori név, amint már láttuk, nem ez alkalommal merül fel először. Hiszen a plebánus a kolozsvári eklézsia főkurátora volt. Sőt, a köri felügyelő-gondnoki állás sem volt ismeretlen. Biró Sámuel 1712-ben a székelykeresztúri gimnázium felállítására tett indítványában (Kér. Magvető, 1881.) mondja, hogy „rendeltünk bizonyos districtusokban becsületes atyánkfiáit inspectoroknak, kik külső bántódásit eklézsiáinknak igyekezzék orvosolni“. A kolozsváriak helyeslik a dolgot, helyesnek és szükségesnek vélik az inspektori hivatalt, csak ne legyen állandó és a címért, hanem a közjó előmozdításáért való s legfeljebb 3 évig tartó. A szó tehát már a levegőbe szállt s csak tartalommal kellett kitölteni; a főkurátorok hatáskörét megállapítani. Most az eredeti határozat ezt a hatáskört csak az adományok nyugtáinak begyűjtésére s ez alapon a perceptorok számonkérésére szabta meg. Igaz azonban, hogy az egész akciónak a hátterében az iskolák megmentésének a gondolata, tehát a gyűjtés erőteljes indítása, vezetése és irányítása állott. Biró Sámuel 1721-ben, Simon Mihály 1723 nov. 28-án meghaltak. Világi uraink két hét múlva, 1723 dec. 13-án megválasztották Dániel Pétert és Kun Istvánt s meghatározták, hogy mindennemű kollekták, adományok, bor-, búzadézsmák, alapítványok a két főkurátor directioja alá adassanak s ezek híre-tudta nélkül semmi kiadás ne történjék. Ez intézkedést a püspök zokon vette s nem kis fáradságba került, mig ez útasítás szükséges és célszerű voltáról meg tudták győzni. A főgondnokokat 1747-ig világi főembereink tették. Az első alkotmányosan megválasztott főgondnok 1747-ben Henter János, kit a dicsőszentmártoni zsinat választott. A főgondnoki útasítás P. Horváth Boldizsár (1753—1778) megválasztása alkalmával 1753-ban alkottatott meg. Az iskolákra vonatkozólag ez áll benne:
