Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
200 mindenünkről le nem mondunk, minden falvainkat, részbirtokainkat, házainkat fel nem ajánljuk. Azután leírják, hogy Basta milyen könyörtelenül kifosztotta és rabolta az akkor unitárius várost, mennyi káruk volt, mi mindenük elpusztult, odaveszett, amit most tőlük követelnek. S különben is a szülők bűnei a gyermekeknek nem tudhatok be. Kérik a felséget, hogy a bizottság véleményét úgy változtassa meg, hogy a legvilágosabb és kétségen felül álló jogon és címen szerzett javainktól törvény és igazság ellenére ne fosztassunk meg, egy évszázaddal előbb okozott károkért. A katholikusok a felség döntéséről már előre értesülhettek. Ezt mutatja az, hogy 1718 jan. 20-a körül hírek terjednek el és szállnak az iskola elfoglalásáról ; a mieinket, tanárokat és ifjúságot egyaránt, rossz sejtelem tartja megszállva. A bizottság munkálata végre minden pontjában elfogadva és megerősítve leérkezett ő felségétől. Steinville királyi biztost leküldötte végrehajtás végett a bizottság elnökéhez, aki azt 1718 márc. 31-én tartott ülésben olvastatta fel. Most már nem volt hátra egyéb, csak a határozat végrehajtása. A konventi átirat erről azt jegyzi fel 1718 márc. 3! -ről, hogy ő felsége a bizottság véleményét mindenekben elfogadván az unitáriusok az eklézsiához tartozó minden ingatlant „önként visszaadtak, kivéve azokat, melyeknek visszaadására képteleneknek mondották magukat“. A püspök sietett a javak birtokbavételével. Apr. 4-én a városi tanácshoz folyamodott beiktató biztosok kiküldése végett. A biztosok kiszállottak, a beiktatást elvégezték s jelentést tettek. Eszerint legelőször az iskolába mentek; innen átmentek azon két kőházhoz, mely délről a plébánia, északról a sarokház szomszédságában van, mely mellett az út a Monostor-utcába vezet. Innen a Hid-utcai kvártaházhoz mentek s a püspököt gróf Mikes Mihály és Mikola László jelenlétében az iskolának és többi házaknak minden hozzátartozóikkal, régi határaikkal birtokába bevezették és beiktatták, a kiszabott határidő alatt senki ellene nem mondván. Az iskola-főnök (Fase. IV. 228—229.) így írja le az elvételt: márc. 30-án Steinville tábornok értesít „magnis adjunctis minis", hogy az iskolát, kvárta-házat, a plébánia melletti 2 házat az iskola és egyház címén birt minden faluval és jobbággyal együtt és a mi ifjúságunk segélyezésére rendelt dézma negyedet átadják. Mit csináljanak a mieink? A következő napon kedvetlenül jelenték, hogy engedelmeskedni fognak, A város albirája a püspök részére elkészíti az iskola s a többi házak bútorzatának jegyzékét. Ezen a napon és ápr. 1-én költözünk. 2-án a reggeli preces után az igazgató, Pálfi Zsigmond, Keresztúri Sámuel és Szent-Ábrahámi Mihály, — maguk is szó-
